Május 6-án, hétfőn várják a városházára (nem a művházba!) a nagyszénászugiakat, hogy a terület fejlesztéséről beszélgessenek. Ami a különélők egy részében másképp csapódik le, mint azt egy városlakó elsőre gondolná. Felsmann-Vass Virág írása
Szabad sáv a buszoknak, miközben a kocsik araszolnak? Jól hangzik, hiszen az autósok sem járnak rosszabbul, a tömegközlekedők viszont nyernek vele. A Fő utca ugyan hasonlatos lesz a Szilágyi Erzsébet fasorhoz, a Budakeszin élők-dolgozók meg több füstöt fognak szívni. Csak nehogy kevesebb autó legyen!
Naponta megszenvedjük a dugókat, de évtizedek óta nem történik semmi. Csak az egyszer majd, talán megépülő M0-ról tudnak beszélni, közben a szakemberek nagyokat hallgatnak, az állami szervek meg ide sem bagóznak. Bármennyire is próbálják elhitetni az ellenkezőjét, az itt lakókat nem képviseli senki.
Egy katolikus vagy nemzetiségi iskolának jóval nagyobb a vonzáskörzete, mint Budakeszi. Azaz új férőhelyeket kell létrehozniuk, mert a környékről bejáró tanulók számát is növelni fogják.
A városvezetés két és fél év alatt végiggyűrte, hogy a Kerekmezőn 11-ből 16 tantermes iskola legyen, és beletette a város 500 millióját. Ez a sok pénz és energia csak akkor segít érdemben a budakeszi családokon, ha most fellépnek egy második intézményért. Rajtuk múlik, mert a közoktatás irányítói eddig sem csináltak semmit, és enélkül nem is fognak.
A Kerekmező átadásával és a Forfa bontásával két, hasonló méretű blokkba rendeződnek a tanulók. A Knáb János utcában maradókat átvenné a német önkormányzat, de a Prohászkában is erősen gondolkodnak rajta. A valós igényekről még nem sokat tudunk, így a villámrajt ellenére ez egy hosszú menetnek ígérkezik.