Naponta megszenvedjük a dugókat, de évtizedek óta nem történik semmi. Csak az egyszer majd, talán megépülő M0-ról tudnak beszélni, közben a szakemberek nagyokat hallgatnak, az állami szervek meg ide sem bagóznak. Bármennyire is próbálják elhitetni az ellenkezőjét, az itt lakókat nem képviseli senki.
Decemberben – részben az autóforgalom miatt egyre erősebben protestáló lakosság hatására – közlekedési fórumot szervezett az önkormányzat. A pulpituson három politikus és három projektvezető, szaktervező foglalt helyet. Utóbbiak a BKK-tól, valamint a szakmabeliek budakeszi munkacsoportjától érkeztek, és csak a Budakeszi úti buszsávról, illetve egyéb helyi apróságokról voltak hivatottak nyilatkozni.
Az állami utakat tervező és építtető NIF és azokat kezelő Magyar Közút a meghívás ellenére nem küldött embert, még alsóbb szintekről sem. Így a problémák gyökereiről, azaz az agglomerációs hálózat fejlesztéséről, valamint a Fő utca és bevezető utak forgalomszervezéséről nem volt kit kérdezni.
Állami illetékesek híján ugyanaz a forgatókönyv valósult meg, mint az elmúlt években bármikor, amikor a téma előkerült:
a politikusok igyekeztek szakértőknek látszani,
a jelenlévő szakemberek meg harapták a szájukat,
nehogy valamiben ellentmondjanak nekik.
A térség parlamenti képviselője például azzal a kinyilatkoztatásával lepte meg a hallgatóságot, hogy az összes(!) jelenlegi felmérés szerint az M0 körgyűrű befejezése az egyetlen(!) olyan megoldás, amely valós változást hoz. Szerinte ekkor ürülnek ki annyira az utak, hogy a közösségi közlekedés fejleszthető legyen.
Hogy ez miért irreális elképzelés, azt korábban már részleteztem, és a közönség soraiból ott helyben is cáfolta egy igazi tervező egy valódi tanulmányra hivatkozva. Ez azonban egyáltalán nem tartotta vissza a képviselő urat attól, hogy ahányszor az M0 említésre került, magához ragadja a szót, és szakmailag érveljen az amúgy még igencsak gyerekcipőben járó projekt mellett.
Ez a fajta szereptévesztés sajnos nemcsak rá és nemcsak erre az estére volt jellemző. E téren a fő akadályt évtizedek óta az jelenti, hogy
a politikai vezetők szakértőként tetszelegnek ahelyett,
hogy a saját feladatkörükben tennék a dolgukat:
közpénzt adnának a megoldás felé vezető útra,
és biztosítanák a produktív szakmai munka kereteit.
Menjünk sorjában: mennyi pénzt költöttek célzottan az átmenő forgalom kezelésére? A kelenföldi buszjárat itt nem számít, ahogy 22-esek besűrítése, az új megállók, öblök, okos és buta zebrák sem, mert ezek mind a helybéli, illetve célforgalmat segítik, és hozzá sem szagolnak a Budakeszin áthaladó autóáradat csökkentéséhez.
A megrendelt tanulmányokkal sem mentünk sokra: négy-ötévente felülvizsgálják a város közlekedési koncepcióját, a legutóbbi, 2014-es anyag ismét megállapította, hogy milyen pocsék a helyzet. A két évvel ezelőtti, specifikus felmérés viszont éppen ellenkezőleg, arról szólt, hogy mekkora terhelést bírna még el a Fő utca, hogy megvalósulhasson az időközben lefújt városközpont-projekt.
Az egyetlen, bátortalan kezdeményezés, hogy kifejezetten az alapproblémára jusson pénz, a 600 milliós hitelcsomagba épített 15 millió forint volt, de már azt is visszaszívták. Budakeszi mostani vezetői 2010 ősze óta regnálnak, és
az eltelt nyolc évben semmilyen forrást nem szántak arra,
hogy elviselhető mederbe tereljék
a városon átömlő forgalmat.
Ha ez bármikor is felmerül, persze azonnal jön a mentegetőzés, hogy nem érdemes pénzt tenni ilyen nagyívű tervekbe, mert a főutakat nem a település kezeli, hanem a Magyar Közút, és azok ott fenn nem csinálnak semmit, bármennyire is kérlelik őket.
Hát igen, éppen erről van szó: a szakmai munka kereteiről. Mert 2010-ig lehetett mutogatni a gyurcsányista latrokra, hogy szabotálják a megoldást, de azóta minden egy kézben van, méghozzá egy elég erős vaskézben.
Csakhogy a Magyar Közútról időközben kiderült, hogy a rezsimváltástól függetlenül tojnak a budakesziek gondjaira. Ez nem meglepő, ugyanis egyáltalán nem az a dolguk, hogy a fővárosi régió gyűjtőforgalmát szervezzék, hanem hogy a települések közötti, országos úthálózatot tartsák fenn.
Márpedig a főútvonalak Budakeszin belüli szakaszai csak nevükben összekötő utak, valójában már évtizedek óta egy metropolisz közlekedési rendszerének a részei. A nyilvánvaló ellentmondás dacára a városvezetők – saját állításuk szerint – folyvást leveleznek a közútkezelővel, csak éppen
semmit nem tesznek azért, hogy Budakeszi főútjai jogilag és intézményileg is bekapcsolódjanak a fővárosi vérkeringésbe.
Holott ha valamikor, hát éppen ilyen kormányzati környezetben lehetne elérni érdemi változást, hiszen minden szinten elv-, pardon, harcostársak ülnek. A politikai egység azonban ebben az esetben láthatólag gátja az előrelépésnek.
Nehéz eldönteni, hogy a helyi döntéshozók a rendszerhez való hűségük vagy az inkompetenciájuk okán képtelenek-e menedzselni a helyzetet, vagy egyszerre mindkettő miatt. Az mindenesetre látszik, hogy az ebbéli teljesítményük hiányát a szokásos szólamokkal igyekeznek elfedni a választóik előtt.
A mostani fórumon is elhangzott, hogy egyöntetűen tarthatatlannak tartják a kialakult állapotokat, látják és átérzik a probléma súlyát, meg szívükön viselik az ingázó lakosok sorsát, csak hát értse meg mindenki, hogy ez egy nagyon összetett, komoly szakértelmet igénylő feladat.
Hát, éppen ez az, megint az a bizonyos szereptévesztés. Mert ez a feladat a közlekedés-tervezőknek biztos nagy kihívás, de
a városvezetők számára egyszerű politikai kérdés:
képviselni kell(ett volna) a Budakeszin élőket.
Méghozzá egy nagyon fajsúlyos ügyben, hiszen a városlakók felét biztos, hogy naponta és testközelből érinti a probléma. A jelentősége simán eléri, ha ugyan meg nem haladja a helyi oktatás vagy orvosi ellátás ügyét. Nem hiszem, hogy a városházán ezt ne ismernék fel, az őszi választásokig tehát jó eséllyel lesz még pár látszatintézkedés, de ennyi idő alatt komoly eredményre már nem számíthatunk.
Igazából nem is értem, hogy az immár két ciklust maga mögött tudó városvezetés hogyan adhatott ekkora ziccert a politikai ellenfeleinek. Mert azt, hogy az elmúlt nyolc évben semmit nem tettek a közlekedési helyzet javításáért (update: mármint az átmenő forgalmat érintő javításáért), naponta tapasztalják a választók széles tömegei, és ezzel a témával könnyen összekovácsolható egy ellenzéki összefogás is.
Sőt, tartok tőle, hogy hiába stabil a kormánypárti tábor, ha Sorosról vagy migránsokról van szó, a rendszeres, hétköznap reggeli dugókban hajlamosak pártállást váltani az emberek. Szóval nem lenne meglepő, ha a kampány fő témájává válna a közlekedés, és akkor talán előbb-utóbb képviselné is valaki az itt élőket.
