Szabad sáv a buszoknak, miközben a kocsik araszolnak? Jól hangzik, hiszen az autósok sem járnak rosszabbul, a tömegközlekedők viszont nyernek vele. A Fő utca ugyan hasonlatos lesz a Szilágyi Erzsébet fasorhoz, a Budakeszin élők-dolgozók meg több füstöt fognak szívni. Csak nehogy kevesebb autó legyen!
Az utóbbi másfél hónapban – vélhetően a januári, témába vágó poszt hatására – aktivizálódtak a városvezetők a közlekedési ügyekben. Az üdvözlendő sürgés szerencsére nem egy újabb, álmosító fórumba torkollott: előbb a városháza környékén egyeztettek, majd célkeresztbe vették a tervezés alatt álló, Budakeszi úti buszsáv folytatását és a kapcsolódó P+R parkolók létesítését.
E két fontos fejlesztés szó szerint nagyon ígéretes, de sajnos csak hosszú távon hozhatnak változást. A városszéli parkolóknak még helyet kell találni, az útszélesítést terveztetni, közbeszereztetni és engedélyeztetni kell, és akkor még nem is beszéltünk a várhatóan milliárdos költségek előteremtéséről. Szóval van idő átgondolni, mit is szeretnénk és milyen következményekkel járna.
Rögzítsük mindjárt az elején: az irány jó,
közösségi szempontból csak támogatni lehet a törekvést,
hogy minél több utazó válassza a buszt az autó helyett.
P+R parkolókra láthatólag van igény, már most is erre használják a Fő utcához közel eső mellékutcákat, illetve minden egyéb helyet, ahol meg lehet állni, és nem kell fizetni érte. Abszolút időszerű tehát megvizsgálni, hogy hol érdemes ezeket bővíteni. Az biztos, hogy ott használják majd szívesebben, ahonnan gyorsabb busszal továbbmenni, mintha ugyanezt kocsival tennék.
És itt jön képbe a Fő utcai buszsáv, amelynek az ötletét legutóbb, 2006-ban(!) is az hívta életre, hogy a reggeli csúcsban a személyautó-forgalom megbénította a főváros felé tartó tömegközlekedést. A kézenfekvő megoldásnak akkor is a külön sáv tűnt, amelyben a buszok meg tudták volna előzni a kocsisort.
A projektet végül 2010-ben lefújta az állami beruházó, de az akkori önkormányzat (amely a mostanival nagy átfedést mutat) is elég könnyen elengedte. A buszsáv ötlete ugyanis nem élvezte egyöntetűen a lakosság támogatását, legfőképp városképi, illetve környezetvédelmi érveket sorakoztattak fel ellene.
Ma annyiban más a helyzet, hogy a Budakeszire elképzelt buszsáv csatlakozni tudna a jelenleg tervezés alatt álló budapestihez, és ezzel gyakorlatilag végig védett sávban tudnának haladni a kék és fehér (sárga) buszok. Egy ilyen,
a 22-es járatok teljes hosszában kiépülő buszsáv
óriásit lökne a közösségi közlekedésen, de egyúttal
tovább növelné a Fő utca forgalmi terhelését.
Mert gondoljunk csak bele, mi történne, ha a jelenlegi rendszerbe (amely szabad folyást enged az átmenő forgalomnak), beillesztenénk plusz egy sávot a Széll Kálmán tér irányába, kizárólag a tömegközlekedés számára.
A buszok akadálytalanul haladhatnának a metróig, emiatt egyre többen vennék igénybe azokat – még jó hogy, hiszen ez a cél. Az örvendetesen növekvő utasszám miatt aztán újabb és újabb buszokat kellene forgalomba állítani, így csúcsidőben a mostani, elvileg 3 perces követési távolságok 1-2 percre csökkenhetnének.
A menetrendi sűrítésnek csak az szabna határt, hogy a buszok milyen gyorsan lennének képesek megfordulni a Széll Kálmán téren (oda azért még befut pár másik járat), illetve milyen ütemben tudnának visszafelé jönni a már ma is elég zsúfolt, szemközti sávon. A végén még szükség lehetne egy szembe-buszsávra is, de ennyire azért ne ragadtassuk el magunkat.
Az elképzelések szerint amilyen sokan átülnének a közösségi közlekedésre, olyan mértékben ritkulnának meg a kocsik a főváros felé haladó normál, autós sávban. Legalábbis elméletileg és átmenetileg, mert ahogy az minden kapacitás-bővítésnél felmerül, az agglomerációra nehezedő forgalmi nyomás miatt
a buszra váltó autósok helyére olyan társaik érkeznének,
akiknek immár jobban megéri ezt az útvonalat választani,
és újra megtöltenék a nekik fenntartott sávot.
Az újabb autósok feltehetően nem a szomszédos falvakból jönnének, hiszen az ott élőket sikerrel lehetne átterelni a folyamatosan és sűrűn járó távolsági buszokra, amelyek lefedik a Zsámbék-Perbál-Budakeszi háromszöget.
Az utánpótlás zöme azokról a településekről érkezne, amelyek kiesnek ebből a háromszögből, és ahonnan ma még más útvonalon érik el Budapestet. Perbálon túl csak a párezres lélekszámú Tinnye felől reális alternatíva erre jönni, az M1/M7-esen közlekedő, illetve a Dél-Budáról induló tömeg viszont szinte kiapadhatatlanul képes Budakeszire ömleni.
Ha tehát a Fő utca kiszélesítése után minden mást a régiben hagynának, és a településen továbbra is akadálytalanul haladhatna át az átmenő forgalom, akkor
lenne két normál sáv a mostani telítettséggel, plusz egy buszsáv a jelenleginél jóval sűrűbb tömegközlekedéssel,
azaz nem az autók HELYETT, hanem az autók MELLETT erősítenék a közösségi közlekedést.
Ez a mai állapotokhoz képest 20-30%-kal nagyobb forgalmi terhelést jelent, annak minden füstjével, zajával. Az érintettek köre pedig ezrekben lenne mérhető, egyrészt magán a Fő utcán, másrészt az uralkodó szélirány miatt az egész virágvölgyi oldalon, a Mezei Mária utcától az Erdő utca alsó végéig.
Ráadásul a hatásterületen található két óvoda és egy bölcsőde, ahol az éppen aktuálisan járó kb. négyszáz gyerek szívhatna még a mainál is jóval több szmogot. És bár jelenleg is minden itt cseperedő korosztály szűk kétharmadát három-négy évén át „füstön lógatjuk”, egyáltalán nem biztos, hogy növelni kellene a dózist.
A káros környezeti hatások persze mérsékelhetők lennének, ha nem engednék feltöltődni a buszokra való áttérés miatt szellősebbé váló autós sávot. És minthogy az utánpótlást számottevően az M1/M7 és dél-budai régió szállítaná, erre a ma ismert, egyetlen megoldás a Budaörs felől érkező forgalom szabályozása.
De most, hogy idáig jutottunk a gondolatkísérletünkben, felmerül a kérdés:
ha a buszsáv káros hatásait csak az átmenő forgalom korlátozásával lehet kiküszöbölni, akkor miért nem rögtön
a buszok számára szabadítják fel a Fő utcát – egy plusz sáv százmilliókba vagy még többe kerülő megépítése helyett?
Már csak azért is érdemes lenne elgondolkodni a válaszon, mert a buszsáv megépítése számos olyan problémát is okozna, amit nem lehetne a forgalom csökkentésével orvosolni.
A háromsávossá szélesítéssel a Fő utca még inkább egy elkülönült, közlekedési folyosóvá válna, és a mainál is jobban elválasztaná település két felét, illetve felgyorsítaná a közvetlenül mellette álló, utcafronti házsorok szlömösödését. Tessék csak a Szilágyi Erzsébet fasor vagy bármelyik, napi 20-30 ezres forgalmat bonyolító főút lakásaira és boltjaira gondolni.
Egy szó, mint száz, a buszsáv fellendítené a közösségi közlekedést, nagyban megkönnyítve az ingázók életét, de ugyanakkor rontaná a Budakeszin maradók vagy ide bejárók életminőségét, és visszavetné a helyi szolgáltatásokat.
Nem véletlenül vették le a napirendről kilenc éve ezt a projektet, hiszen az akkori ellenérvek most is megállják a helyüket. Hogy most mégis előkerült, az a városvezetés friss, értékelendő felbuzdulásának köszönhető. Ebben a fő irányt jól jelölték ki, amikor a közösségi közlekedés felfuttatása mellett döntöttek, de továbbra is tisztázásra vár, hogy
ha ugyanazt a célt olcsóbban és gyorsabban elérhetik
az átmenő forgalom szabályozásával,
akkor miért kezelik azt továbbra is tabuként?
