Bár mostanság mindenki a kiszáradt Nádas-tóra fókuszál, Budakeszin van egy másik, még létező vizes élőhely, amelyet az emberi beavatkozás fenyeget. Ahová rendszeresen jut víz, de a természetet leuralni vágyó embernek az is baj. Azért a víz az úr… Koós Kolos írása
Az évi 1%-os növekedés önmagában nem jelent akkora gondot, hogy drasztikusan be kellene húzni a féket. Valójában sokkal régebb óta fennálló, krónikus közlekedési, parkolási, közmű- és férőhelyi problémáink vannak. Csupa olyan jelenség, amelyekért jórészt a városmenedzsment okolható.
Ahogy az oda- és elvezető utcákat, erdei utakat, kedvelt turistakörnyéket sem. Legyen a parkerdő az embereké, a kocsikat hagyják a természeti terület határán!
A dicső múltból táplálkozó, vissza-visszatérő gondolat, hogy Budakeszi turisztikai célponttá tudna válni, mert az micsoda bevételeket hozhatna. Az ötlet a mai világ teljes félreértésén alapul: számunkra nem az a kérdés, hogy kiket és mivel szeretnénk idecsalogatni, hanem az, hogy mi magunk hová csalogatódnánk el.
A parlamenti képviselő jogszerűnek tartja a farmházak építését. A megyei kormányhivatal engedélyezi a telekalakítást a változtatási tilalom alatt, és nem vizsgálja a kerítés emelését. A természetvédelmi kezelő nem kifogásolja a védett terület fizikai leválasztását. Ez nem a magántulajdonosok saját kis projektje, hanem valaki másé, aki a kormányzat minden szintjét meg tudja mozgatni.
A mezőgazdasági térség nem lakóövezet, a védett természeti terület úgyszintén nem. A városházán azonban nem merik ezt kimondani. A legfrissebb döntéseik is csak időhúzásra jók, így békében lehet készülni az őszi, önkormányzati választásokra. De mi lesz utána?
Előbb privatizáció, majd agglomerációs törvény, Natura 2000 és változtatási tilalom. A befektetők okkal kapálóznak, hogy nem ilyen korlátozásokkal vették a földjüket. A kockázatokat ők viselik, az önkormányzatnak nem dolga kisegíteni egy bedőlt spekulációt. Az állam viszont köteles lenne kompenzálni az általa okozott értékcsökkenést – vagy visszavásárolni a védett földeket.
A városnak minden adottsága megvan hozzá, hogy a budakörnyéki bringás túrák csomópontja legyen. Csak a hiányzó útszakaszokat kellene kijelölni, néhány fejlesztést pedig e célhoz igazítani. Széplaki Tibor írása
Május 6-án, vasárnap reggel 9-kor a Mamutfenyőktől indulnak a budakeszi bringások, hogy a túra végén, Biatorbágyon találkozzanak a Zsámbéki-medence többi kerekezőjével. A térség lankásabb terepviszonyai kiválóak a szabadidős biciklizéshez, a lelkes sporttársak pedig újabb és újabb útvonalakat „taposnak” ki. Széplaki Tibor írása