Turisták helyből

Doleschall Tamás | 2021.05.05. 11:00

A dicső múltból táplálkozó, vissza-visszatérő gondolat, hogy Budakeszi turisztikai célponttá tudna válni, mert az micsoda bevételeket hozhatna. Az ötlet a mai világ teljes félreértésén alapul: számunkra nem az a kérdés, hogy kiket és mivel szeretnénk idecsalogatni, hanem az, hogy mi magunk hová csalogatódnánk el. 

A tősgyökeres helybéliek meg tudják osztani velünk szüleik, nagyszüleik történeteit, hogy a boldog békeidőkben és a legvidámabb barakkban mekkora élet volt Budakeszin, hány vendéglő, kerthelyiség működött a faluban, milyen konyhát vittek, miféle zenekarok húzták-fújták a talpalávalót.

A település a helyi turizmus eme fénykorát (akkor még nem így hívták, csak sima vendéglátásnak) a Budai-hegyekben túrázó fővárosi polgárság jóvoltából élte egészen a személyautók általános elterjedéséig. Gondolhatunk erre az időszakra nosztalgiával, de éppen az autózás kiteljesedése miatt sajnos két okból sem fogjuk tudni visszahozni.

Egyik oldalról azért nem, mert az egykori, autót nélkülöző budai túrázók utódai manapság kocsiba pattanva félórás menetidőn belül hívogatóan hangulatos helyek százai közül választhatnak. Másik oldalról meg azért nem, mert

egy hétköznapi húszezres, de hétvégén is
legalább tízezres gépjárműforgalmú város
már sosem lesz a kikapcsolódásra vágyók célpontja.

Ilyen körülmények között maximum álmodozni lehet arról, hogy a helyi vendéglátás hagyományaira alapozva itt lehet a budapesti Grinzing vagy valamiféle, Szentendre óvárosához hasonló ékszerdobozzá válhatunk. A mai Budakeszi valójában egy átjáróház, amelynek még a mellékutcáit is parkoló autók töltik meg.

Ami megmaradt nekünk, az a települést körülvevő erdőség, és ehhez kapcsolódik az egyetlen piacképes attrakciónk, a Vadaspark. Ez utóbbi azonban minden tervezett fejlesztése (és a vendégsereg növelése) ellenére sem fog minket jobban felhelyezni az idegenforgalmi térképre, mert egyfajta elkülönült rezervátumként működik.

A város 2014-ben készült Turisztikai Stratégiai Tervében is az szerepel fő koncepcióként, hogy „családi kirándulóhelyként, séták és túrák célpontjaként kell megjeleníteni Budakeszit.” Azaz egyértelműen természeti CÉLPONTként definiálja a települést. És itt kéne egy pillanatra a dolgok mögé néznünk, hogy jó-e az nekünk, ahogy a turisztikai menedzserek tekintenek a földgolyóra és vele együtt egy ránk.

A turizmusnak ez a célfókuszú szemlélete alapvetően a gazdasági érdekekről szól, mert az ún. desztinációkban lehet nyereséget termelni. Szállás- és vendéglátóhelyek, fizetős kulturális, sport- és természeti látványosságok hozzák a pénzt az iparágnak és az adószedőknek az ilyen típusú csomópontokban – azaz a világ kb. egy százalékán.

A világ másik 99%-a e szempontból vagy háborítatlan régió, vagy a mindenféle helyi kuriózum és odacsalogatott látogató ellenére nullszaldós térség, illetve potenciális utazókban gazdag forrásterület. Budakeszi leginkább az utóbbi körbe tartozik, és

viszonylag nagy vásárlóerővel rendelkező településként
elsősorban nem vonzza, hanem kibocsátja a turistákat.

Számos gazdag nagyvárosnak ugyan sikerült mindez egyszerre is, csakhogy a mi kisvárosunk a már említett Vadaspark kivételével nem rendelkezik olyan egyedi (különleges kulturális, történelmi vagy természeti) jellemzővel, amely kiemelné a látogatókért versenyző települések tömegéből.

Erdő máshol is van, a Börzsönyben és a Mátrában még a levegő illata is más. Amúgy meg a kedvenc erdei helyeinket sem szeretnénk hirdetni, mert csak tönkretenné azokat a bakancs-túltengés.

Sem a Mamutfenyőknek, sem az egyszer talán feléledő Nádas-tónak, sem az egyszer talán ismét átjárható Álomvölgynek nem tenne jót, ha messzi földről elözönlenék a turisták. Feltételezem, hogy az ismert közlekedési helyzetben a budakesziek többsége egy Normafa-projekthez hasonló autószivattyúra sem vágyik.

Nekünk mással kell főznünk: az innen utazni induló, kikapcsolódni vágyókkal – vagy akár a naponta hazatérőkkel. Eleve helyesebb volna a városlakók felére-kétharmadára turistaként tekinteni, hiszen a pandémiás korlátozásokon kívül az ittlétük tényleg csak vendégéjszakákkal és hétvégékkel számolható.

E gondolatot nyugodtan kiterjeszthetjük a hasonlóan sok átutazóra, akik a Zsámbéki-medence mögöttünk lévő településeiről ingáznak napi szinten. Ők együtt a mi potenciális célközönségünk, turisztikai szempontból

Budakeszi a saját és a szomszédos falvak
lakosai számára tudna „desztinációvá” válni.

A Maldív-szigetekkel, Horvátországgal, Ausztriával vagy a Balatonnal, Velencei-tóval, Kékes-tetővel persze nyilván nem versenghetnénk, de nem is ez lehetne a cél. Eme pici, 30-40 ezres régió lakói javarészt a fővároshoz kötődnek, nemcsak a munkájuk, tanulmányaik által, hanem az egyéb, igénybe vett szolgáltatásokon keresztül is.

Teljesen érthető módon reflexből Buda vagy Budaörs felé indulnak, ha shoppingolni, színházba vagy moziba mennének. Van azonban a helyi igényeknek egy olyan halmaza, amelyet nem vagy csak részben tud kiszolgálni a nagyváros: az életmód.

Akik a budai agglomerációt választották lakhelyül a főváros helyett, azokat nemcsak a belbudaihoz képest alacsony ingatlanárak vonzották ide, hanem hogy egy kertes, zöldebb környezetben lakhatnak. Ezért még azt is vállalták, hogy órákkal többet töltenek közlekedéssel.

Az egyéni, ingatlanpiaci motivációkból kiindulva okkal feltételezhetjük, hogy az itt élők az átlagnál tudatosabbak és aktívabbak a saját egészségük és életvitelük alakításában. Ennek a legékesebb bizonyítékai az elmúlt években sorban induló magán egészségügyi vállalkozások. És ebből következik az is, hogy

Budakeszin és környékén lenne helye és értelme
szabadidős és rekreációs élményszolgáltatásoknak.

Az ebbe az irányba tett első lépésként értékelhető, hogy végre fejlesztési térképet, azaz hálózati tervet kapnak a Zsámbéki-medence kerékpárosai. Nem állítom, hogy ennek köszönhetően rövid időn belül hétvégenként ezerszámra fogják ellepni a bringások a környéket, de egy szemléletváltás kezdetének tökéletes.

Mert amikor arról gondolkozunk és konzultálunk, hogy vajon milyen nyomvonalakon kerékpároznának többen a szomszédos települések vagy a Balaton felé, akkor éppen paradigmát váltunk. A turisták idevonzása helyett a saját szabadidőnk helyben eltöltését tűzzük ki célul. Ez pedig jobb nekünk is és a földgolyónak is.

Ha érdekel a folytatás vagy a többi hasonló poszt,
csak egy kattintás, és nem maradsz le az újdonságokról:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Címkék: turizmus kerékpár szabadidő természet bringa városfejlesztés agglomeráció városmarketing DT Zsámbéki-medence járásközpont gazdasági koncepció

süti beállítások módosítása