Bár már tavaly ősszel bejelentették a telekcsoportok eladását, a szerződéseket csak most januárban-februárban írták alá, és a befolyó vételár is az idei büdzsét duzzasztja. Ehhez jön majd még az utolsó telek ára.
Mindenekelőtt: SENKI NE SAJNÁLJA TŐLÜK! Az ugyanis a minimum, hogy rendes bért kapjanak a munkájukért, hiszen akkor várhatjuk el, hogy megdolgozzanak a pénzükért. Csak néha elmondhatnák, hogy mit is csinálnak.
A városházán nem nyugszanak. Ha éppen nincs, amit dobra verjenek, akkor csinálnak egy gazdasági zónát a rétek között. Mindezt csak a pénzért. De nem ám sok pénzért, hanem kevésért. Annyi jutna belőle a közös kasszába.
Budakeszin kevés iparűzési adó folyik be. Tudták ezt már tíz éve is, amikor újabb vállalkozói területet jelöltek ki. Ami sokkal nagyobb, mint gondolnád.
Az adóbevételi különbségek óriásiak. Az autópályák melletti települések elszívják a vállalkozásokat, a többiek az iparűzési adó relatív hiányát próbálják ellensúlyozni. Budakeszi azonban egyik pályán sem használja ki az adottságait.
Május 22-én, pénteken délben lejár a határidő, addig lehet beadni az igényléseket. Csak az anyagköltséget kérik, de nem most, hanem mielőtt elkezdik a munkákat. Szerintünk megéri, hogy rendben legyen a portánk.
Nem nagyon érsz rá: május 22-ig be kell adni az igényléseket, ha az idén meg szeretnéd csináltatni a járdát a telked előtt. Vagy esetleg másokkal együtt, összefogásban bárhol, ahol szerinted hiányzik. Mindezt féláron, szóval ne szalaszd el a lehetőséget!
Ömlik az uniós pénz, beruháznak az önkormányzatok. De az új épületek használatához az EU már nem ad támogatást. Kellenek a saját bevételek, amikből hol több van, hol kevesebb. Főleg az iparűzési adóból.
Mellékvízmérő. Elvileg arra van, hogy külön mérje egy háztartás fogyasztását, és aszerint számolják a díjat. De valahogy sosem stimmelnek a számok, és a végén mindig fizetni kell a főóra után is. Ha hitelesek a vízmérők, akkor ez törvénytelen.