Bár már tavaly ősszel bejelentették a telekcsoportok eladását, a szerződéseket csak most januárban-februárban írták alá, és a befolyó vételár is az idei büdzsét duzzasztja. Ehhez jön majd még az utolsó telek ára.
Mindenképpen elismerésre méltó, ha egy polgármester belátja és korrigálja korábbi tévedéseit. Pontosan ez történt az Etheles parkkal foglalkozó tavalyi két posztunkat követően, és azóta – az addig eladott egyetlen után – nyolc telek talált gazdára, remélhetőleg az utolsóra is hamarosan sor kerül. A városháza ilyetén üzleti sikeréhez a javasolt három feltételből kettőt teljesített az önkormányzat, a harmadik problémát pedig a polgármesterünk gyakorlatilag egymaga oldotta meg.
Elsőként a területre érvényes építési szabályokat vizsgálták felül, és
négy teleknél megduplázták az építhető lakások számát.
Az önkormányzat a vevők számára felettébb előnyös változást fél évvel a hatályba lépés előtt, jó előre meg is hirdette a pályázati kiírásban.
Második lépésként a közművesítés és a feltáró utca hiányát oldották meg egy huszárvágással, ugyancsak nyilvánosan és előre vállalva azok létesítését az önkormányzat pénzéből. Az így már összközműves, ikerház, illetve társasház építésére alkalmas telkek sokkal jobb eséllyel indultak a makkosi és darányis ingatlanokkal szemben.
Harmadjára az értékesítési gyakorlatot lehetett volna kicsit közelíteni a piaci folyamatokhoz, de ezt a vagyonrendelet átszabása helyett sokkal praktikusabban tették meg:
akciós csomagban kezdték kínálni a telkeket.
Így utólag, az eredmény ismeretében visszatekintve valószínűleg nem ösztönösen alkalmazták a diszkontláncok trükkjét, hanem azt a potenciális vevővel folytatott alapos, előzetes egyeztetéseken munkálták ki. A két darab négyes telekcsoportot ugyanis az az egyetlen pályázó cég nyerte el, amelynek tulajdonosa már öt hónappal korábban is a városházán sertepertélt az Etheles park ügyében.
Ez a fajta „jókor, jó helyen lenni” szituáció egyébként az eredményes eljárás során még egyszer előfordult, amikor a 2015. augusztus 28-i benyújtási határidővel kiírt pályázatokban
9 nappal korábban eredményt hirdettek.
Mielőtt azonban bárki csalást kiáltana, jelezném, hogy sem előtte, sem utána nem jelentkezett senki, aki legalább ennyit adott volna ezekért a telkekért. Pedig ideje lett volna rá bőven, mert a képviselő-testületi döntést követően öt hónapot kellett várni a szerződések aláírására és a vételár leperkálására.
A késlekedésről egy kicsit az állam bácsit képviselő MNV tehet, amelynek 35 napja van lemondani az elővásárlási jogáról, és ezt ki is szokták használni. Ennek vetületében, mondjuk, elég kevésnek tűnik a pályázók számára előírt 60 napos ajánlati kötöttség. Példának okáért így fordulhatott elő, hogy az egyik (az akciós csomagok kiírása előtt elnyert) telek pályázója végül büntetlenül állhatott el a szerződéskötéstől.
Visszatérve a diszkontárukhoz: a győztes cég egyedüli ajánlattevőként
szűk 204 millió forintért vihette el az ingatlanokat,
de a tulajdonszerzéssel – az önkormányzat közreműködésével – megvárta az évfordulót, és ezzel meg is spórolta a 2016. évre fizetendő egymilliós telekadót. Szóval a városházán tényleg rugalmasan álltak a becserkészett vevőhöz, és ezt tessék értékelni, hiszen pontosan úgy viselkedtek, mint a piacon bárki, aki el szeretne adni egy nagy értékű ingatlant.
Ezért is volt méltánytalan, amikor a kivételezett vevő elkezdett kihátrálni az egyik négyes csomag megvásárlásából. Szerencsére happyend lett a vége: január végén felszabadult a 20,4 milliós pályázati biztosíték, majd két részletben további 183,4 milliót utaltak át az önkormányzat számlájára.
Így az Etheles park telkeiből – a tavaly kasszírozott 32 millióval együtt – már 236 milliós bevételnél tart a városháza, és idén valószínűleg az utolsó telek is gazdára talál a meghirdetett 26 milliós vételáron. Az összes bevételből persze még le kell vonni az ÁFÁ-t, plusz a vállalt közművesítésre és utcára is költeni kell, de az önkormányzat összességében 180-200 milliós nyereséggel száll ki
az utolsó, igazán értékes vagyontárgyának eladásából.
