Budakeszin kevés iparűzési adó folyik be. Tudták ezt már tíz éve is, amikor újabb vállalkozói területet jelöltek ki. Ami sokkal nagyobb, mint gondolnád.
A Szőlőskert Budakeszi újabb gazdasági övezete, amit a többség az Aldi-ról és a Tesco-ról ismer. Azért újabb, mert azután jött létre, hogy a szomszédos, hasonló célú telkek a 2000-es évek elejére megteltek. Akkor a Budaörsi út melletti tömbben egy ingatlanfejlesztő cég vásárolta fel a parcellákat, utakat épített, közművesített – majd 2008-ban beütött a krach. A kialakított ingatlanoknak máig csak körülbelül a felébe költöztek vállalkozások. A Szőlőskerti Gazdasági Terület azonban a félig üres, kiépült résznél jóval nagyobb.
A terület 2004-es szabályozásakor déli és nyugati irányban is óriási területeket jelöltek ki építési övezetként. Ha a teljes, beépíthető területet nézzük, akkor annak
nagyjából 20%-án működik valamilyen vállalkozás.
És noha ezek között vannak igazán nagy forgalmú cégek (Aldi, Tesco, Müller), a település iparűzési adóbevételeinek csak 13%-a származik ebből az övezetből.
A betelepült vállalkozások ezen felül még építményadót fizetnek, a be nem települtek pedig telekadót az üres telkek után, de jellemzően csak a képen szaggatott vonalakkal jelölt területen. Összességében évi 86,5 millió forint kerül be a Szőlőskertből a város kasszájába, ami azért nem kevés.
Csak lehetne ötször annyi is, ha a kijelölt gazdasági övezet az eredeti terveknek megfelelően megtelne vállalkozásokkal. A telekadó bevételek értelemszerűen kiesnének, de iparűzési és építményadóból
évente 300 millió forinttal folyhatna be több,
mint mostanság.
Na, itt most álljunk meg egy pillanatra. Mi mindent lehetne csinálni Budakeszin évente 300 millió forint többletbevételből?
Talán kezdjük ott, hogy nem jelentene gondot bölcsődét, óvodát vagy uszodát építeni – évente egyet, mindenfajta pályázat nélkül, pusztán saját erőből. Másik három esztendő alatt szuperszonikus kultúrházunk és könyvtárunk épülhetne, és mindegyik új létesítményünket fenn is tudnánk tartani.
Tehát nem egyszeri, kivételes 300 millió forintról lenne szó, hanem rendszeres, évente befolyó többletbevételről. Nem kellene eladni bármi áron mindent, ami még a város tulajdonában van, csak hogy meglegyen az önrész egy pályázathoz vagy hitelhez. Sőt, hitelt sem kellene felvenni.
És mit tesz ezért az önkormányzat? Semmit.
2004-ben az akkori városvezetés megalmozott az aranytojást tojó tyúknak, és azóta minden politikus csak várja, hogy az ominózus madár belefészkeljen. Az egyetlen kivétel Lendvay Endre egykori alpolgármester volt, aki a város részéről ténylegesen menedzselte a gazdasági terület kiépülését – amíg meg nem buktatták.
A mostani területről évről-évre befolyó 80-90 millió forint tulajdonképpen az ő érdeme és a beruházó cégé. Amelyik egyébként a hírek szerint végül nem tudott nyereséggel kiszállni a fejlesztésből a 2008-as krach miatt, a megmaradt telkek pedig egy magánnyugdíjpénztárnál kötöttek ki.
Jelenleg velük, valamint a déli és nyugati területek tulajdonosaival kellene tárgyalnia az önkormányzatnak, hogy a 11 éve kijelölt területek végre megteljenek vállalkozásokkal. Nem kell őket megtámogatni egy forinttal sem, csak együttműködni velük, elnyerni a bizalmukat, kialakítani egy korrekt üzleti modellt.
Egyszóval menedzselni kéne
– polgármesteri és alpolgármesteri szinten.
Az a bizonyos évi 300 millió forint természetesen nem egyik-napról a másikra kezdene ömleni az önkormányzat kasszájába. Nyilván kell jó pár év, akár tíznél is több, hogy a város gazdasági területe ennyire megerősödjön. De el kell kezdeni, mert mindenkinek az az érdeke, hogy lehessen valamiből költeni. A polgárok jobb közszolgáltatásokhoz jutnának, az örök politikusok meg nem kapkodnának fűhöz-fához, hogy felmutathassanak valami újat a választóiknak.
Ilyen egyszerű az egész, csak dolgozni kell érte.
