Mellékvízmérő. Elvileg arra van, hogy külön mérje egy háztartás fogyasztását, és aszerint számolják a díjat. De valahogy sosem stimmelnek a számok, és a végén mindig fizetni kell a főóra után is. Ha hitelesek a vízmérők, akkor ez törvénytelen.
Ha társasházban vagy többlakásos ingatlanon élsz, akkor jó eséllyel találkoztál már a jelenséggel. Az ilyen lakásoknál általában a mellékmérők állása alapján számolják el a vízfogyasztás és szennyvízelvezetés díját. Számláról számlára fizetik, de egy-másfél évente kiderül, hogy a főórán több víz fogyott, mint az összes mellékmérőn együtt. Nem kis összegekről van szó, egy sok lakásos telken
évente több tízezer forintot is kasszíroz a vízművek.
Ráadásul olyan elszámolás alapján, amelyet átlagos halandó meg sem érthet. Ahelyett, hogy a kezdő és záró óraállások alapján pár sorban kimutatnák a mérési különbözetet, több oldalon részletezik valamennyi leolvasás adatait.
Ilyenkor felmerül a gyanú, hogy talán nem véletlenül olyan bonyolult az a bizonyos elszámolás. Talán nem is az a cél, hogy átlássuk, hanem hogy ne vesződjünk a kibogozásával.
Holott az egész ügy jóval egyszerűbb. A mérési különbségnek három oka lehet:
1. A fő- és mellékmérők között vízkivételi hely van, például egy kerti csap vagy egy kézmosó a garázsban. Az ilyen fogyasztás csak a főórán jelenik meg.
2. Szivárog a víz a főmérő és a mellékmérők közötti csöveken. Normál esetben ha éppen senki nem használ vizet, és minden mellékmérő áll, akkor a főórának is állnia kell. Ha ilyenkor mégis pörög, akkor valahol az ingatlanon belül szökik a víz.
3. Máshogy mérnek az órák. Nem véletlenül írja elő a vízművek, hogyha valaki külön szerződéssel szeretné fizetni a fogyasztását, annak rendszeresen hitelesíttetni kell a mellékmérőjét.
Na már most, az első két esetben értelemszerűen fizetni kell, hiszen a főórán megjelenő plusz köbméterek valóban fogyasztást takarnak – még egy későn észlelt szivárgás vagy csőtörés esetén is.
A harmadik esetben azonban felmerül a kérdés, hogy miért is fizetünk. Tényleges fogyasztás nincs, a mérőórákban lehet a hiba. A hiba, ami elvileg nem létezhetne, ha minden mérőt hitelesítettek. A főmérőt a vízművek, a mellékmérőket a felhasználók – őket a szolgáltató kötelezi erre, ha külön számlát szeretnének. Tehát semmi sem indokolja, hogy a borsos áron hitelesített mérőórák hibájáért mi fizessünk.
Így gondolták ezt a jogszabályalkotók is. Először egy 2013. február végi kormányrendeletben szerepelt, hogy a főmérő fogyasztója nem köteles a mérési különbözetből származó díjat megfizetni, ha a mellékmérők mind hitelesítettek. Majd 2014. január 1-től a törvénybe is bekerült az említett rendelkezés.
A jogszabályi változásról csak a vízművek nem vett tudomást. Pontosabban nyilván tudnak róla, csak mélyen hallgatnak, és nem alkalmazzák. Több mint másfél év alatt az üzletszabályzatukba sem tudták beépíteni.
És azóta is szedik a pénzt a mérési különbözet után – törvénytelenül.
Ha erről felvilágosítod őket, és visszakéred a korábban jogtalanul beszedett pénzt, akkor indul a ködösítés. Hogy valóban van ilyen jogszabály, de tulajdonképpen csak január 1-től vált nyilvánvalóvá a jogalkotói szándék, és még nem sikerült a részletszabályokat kidolgozni. De ezek megfogalmazása folyamatban van, addig csak átmeneti megoldás kialakítás lehetséges. És ebben természetesen készek az együttműködésre.
A vízművek részletekbe menő tájékoztatásából mindössze egy dolog hiányzik: annak a paragrafusnak a megjelölése, amely alapján NEM kell alkalmazniuk a hatályos elszámolási jogszabályokat. Azokat, amelyek alapján 2013. február 27-től nem kell fizetnünk a mérési különbözet után.
Ez a pénz visszajár, itt az ideje, hogy vissza is kérjük.
