Az év tanulsága, hogy a mezei polgároknak érdemes hallatniuk a hangjukat, ha rossz irányba mennek a dolgok. Mert a döntések átgondolására és korrigálására tudják késztetni az önkormányzatot – vagy akit éppen illet.
Soha véget nem érő havi ajánlattal házal az önkormányzati újság: az olvasók harminc évet utazhatnak vissza az időben a városházi politikusokkal. A cechet az adófizetők állják, bár ennyi pénzből jóval több érdemi és hiteles információ juthatna a budakeszi polgárokhoz. Szerencsére időközben megszülettek a korszerű alternatívák.
Több órányi monológokkal nem lehet párbeszédet kezdeni. Csak frusztrálni a polgárokat, akik majd messze elkerülik a hasonló alkalmakat. Vagy ez lenne a cél?
A hivatalban két éve küzdenek az átláthatóságért. Aztán jön a városvezetés, összehív egy oktatási fórumot, majd eldugja a rajzokat, amelyekről a fórum szól.
Legutóbb a polgármester ígérete ellenére sem nyilvánosan tárgyaltak a projekt gazdasági koncepciójáról. Így megy ez Budakeszin: a dolgok mostani állása szerint egy kicsit még konzultálnak, nem nyúlkálnak a kasszába, és mostantól aztán becsszóra közzétesznek mindent.
Mindenekelőtt: SENKI NE SAJNÁLJA TŐLÜK! Az ugyanis a minimum, hogy rendes bért kapjanak a munkájukért, hiszen akkor várhatjuk el, hogy megdolgozzanak a pénzükért. Csak néha elmondhatnák, hogy mit is csinálnak.
2013 végén változtatott önkormányzati szerepvállalásán, és lemondott két elnöki tisztségéről. Azóta kizárólag Makkosmária és Nagyszénászug ügyeivel foglalkozik, jelenleg is itt indul független képviselőjelöltként. Voltak és vannak, akikben felmerült a kérdés, hogy miért döntött így. Most itt ő maga megválaszolja. Tóth Gábor írása