Legutóbb a polgármester ígérete ellenére sem nyilvánosan tárgyaltak a projekt gazdasági koncepciójáról. Így megy ez Budakeszin: a dolgok mostani állása szerint egy kicsit még konzultálnak, nem nyúlkálnak a kasszába, és mostantól aztán becsszóra közzétesznek mindent. 

Fél éve kérdezgetik tőlem úton-útfélen, hogy miért nem foglalkozom az új művelődési házzal és tervezett városközponttal. A válaszom eleddig minden esetben nagyon rövid volt: mert nincs mivel.

Mert dicséretes ugyan a szándék, hogy rendbe szednék a kultúrházat és környékét, de önmagában kevés. A városvezetőkben időről időre felmerül a gondolat, hogy kéne valami igazán nagyot dobni, pörögnek rajta fél évig, aztán lassan elhal az egész. Ezúttal azonban úgy tűnik, ennél komolyabb dologról van szó.

Az első hírek tavaly szeptemberben kezdtek el szállingózni a városháza környékéről, majd október 21-én tartottak egy fórumot az elképzelésekről. Előtte szokás szerint semmilyen konkrétumot nem tettek közzé, majd az összegyűlteknek némi szónoklat kíséretében mutattak pár telepítési rajzot és számsort, és várták a kérdéseket, javaslatokat.

Az előadók és a hallgatóság között tátongó információs szakadékot végül Tömösi Attila képviselő próbálta áthidalni, aki felnyitotta a polgárok szemét: a projekt négy verzióját látták, azok közül kellene választaniuk. A résztvevők persze nem tudtak ilyen döntést hozni, de azt többen jelezték, hogy nem szeretnének sem tízes, sem kisebb nagyságrendben lakásokat látni az új városközpontban, viszont egy-két szolgáltató funkciót még igényelnének. Mindent egybevetve azonban a fórumon leginkább az derült ki, hogy

a városházán nagyon akarnak valamit.

Az igazi párbeszéd érdekében egyébként lett volna mivel előrukkolni, mert a fórum előtt négy héttel, szeptember 24-én zárt ülésen döntöttek azokról a javasolt beépítési paraméterekről, amelyekről maga a fórum szólt. Sőt, ugyanezen az ülésen ugyancsak zárt ajtók mögött tárgyaltak a projekt üzleti modelljéről és a felvenni szándékozott hitel forintra pontos összegéről: 1.015.905.235 forintról.

Ez utóbbi különösen érdekes annak a fényében, hogy a fórum folyamán a polgármester kijelentette, hogy még minden kérdés nyitott, semmi sincs eldöntve – és a négy héttel korábbi döntéseket egyszerűen elhallgatta. A fórumot követő másnapi(!) testületi ülésen azonban ismét a nyilvánosság kizárásával máris a projekt gazdasági koncepciójára kértek ajánlatokat. Ez ugyebár az

a projekt, amelynek előző este még négy verziója volt,

és a polgárok a nyakukba öntött információk után csak bámultak, hogy mégis melyiket kellene választaniuk. Bezzeg a városházán tudnak gyorsan dönteni.

Amíg készült a gazdasági koncepció, az önkormányzat – a Szépítő Egyesület kezdeményezésére – építészeti ötletpályázatot írt ki az új művház és környezete kialakítására. A beérkezett és elbírált terveket idén március 9-én mutatták be az érdeklődőknek egy olyan, újabb fórumon, amelyet „A városközpont fejlesztése” témában hívtak össze.

E második fórumon megjelent a gazdasági koncepciót készítő TRENECON Kft. képviselője is, akitől végre az érdemi válaszok esélyével lehetett érdeklődni a projekt részleteiről. Sajnos ez csak a témák egy részére volt igaz, mivel a szakértő több lényeges kérdést hárított el az anyag készületlenségére hivatkozva, amelyről következetesen megvalósíthatósági tanulmányként beszélt.

Ismét ott álltunk tehát egy fórumon, ahol

az alapvető számok és alátámasztó vizsgálatok
közzététele és ismerete nélkül szerettek volna
párbeszédet folytatni velünk.

Mindenesetre a polgármester ott helyben megígérte, hogy a tanulmányt – a benne szereplő üzleti titkok kivételével – közzé teszik, és ezt a részét nyilvánosan tárgyalják majd a soron következő testületi ülésen. Egyúttal erre az alkalomra személyesen invitálta az érdeklődőket.

A március 31-i ülés meghívójában azonban a gazdasági koncepció tárgyalását a polgármester ígérete ellenére teljes egészében zárt ülésre írták ki, és a tanulmány egyetlen oldalát sem tették hozzáférhetővé.

És bár nincsenek illúzióim a politikusok szavahihetőségével kapcsolatban, mégis úgy éreztem, ez már több a soknál. Tiltakozásom hatására végül az ominózus napirendi pontnak lett egy nyilvános része is, amelyen külön meghívásra megjelentünk úgy hatan-nyolcan. De hiába, mert a tanulmányt nem láthattuk, és másfél órát várattak minket, amíg a képviselők

ismét zárt ajtók mögött tárgyaltak arról az ügyről,
amire kétszer is meghívtak bennünket.

Utána már csak a magyarázkodásnak lehettünk tanúi, a szakértői anyagról nem derült ki semmi lényeges. A napirend pont lezárásaként a jegyző megígérte, hogy két héten belül közzéteszik a gazdasági koncepció üzleti titkoktól mentesített változatát. Ez nagyon biztató, mert a tapasztalatok alapján az ő szava többet ér a polgármesterénél.

Ugyanakkor e napirendi ponton kívül két fontos döntés is született aznap: a tervezésre szóló közbeszerzést elhalasztották, és azt egyelőre csak előkészítik, továbbá külön folyószámla hitelkeretet nyitnak a projekt költségeire, azaz

lassítanak, és az új városközpontra szánt pénzeket leválasztják a büdzséről.

A végén még az is előfordulhat, hogy ebben a nagy fórumozásban még a tervező(k) kiválasztása előtt lesz pár napunk tisztázni olyan apróságokat, mint a projekt hatása a település közlekedésre és a helyi kereskedelemre, illetve a 2 milliárdos beruházással kapcsolatos önkormányzati kötelezettség-vállalások, finanszírozási konstrukciók és főleg a kockázatok megoszlása.

Ezekhez ugyanúgy köze van a választóknak, mint ahhoz, hogy legyenek-e lakások a kultúrház mellett vagy sem. Sőt, ezek hosszú távon az egész településnek jóval fontosabbak. Erről kellene már beszélgetnünk fél éve, csakhogy nincs miről, mert nem kötik az orrunkra.

Ha a városházán nem tudják végre befejezni ezt a zsigeri titkolózást és ködösítést, akkor egy jó szívvel és ép ésszel támogatható városfejlesztési célt sem tudnak rendesen átbeszélni a polgárokkal. Helyette elvesztegettek fél évet sóderolással, két tartalmatlan fórummal és egy fügefalevélnek szánt ötletpályázattal. És legfőképpen elveszítették rengeteg ember bizalmát abban, hogy ez egy jó és hasznos projekt.

Pedig tényleg jó lehetne.