November 5-én, hétfőn este az általános iskolába várják az érdeklődő szülőket, nagyszülőket, két nappal később a német önkormányzat a művházban tart fórumot a nemzetiségi oktatásról. A konzultációk legsürgetőbb kérdése, hogy a Kerekmezőn épülő iskola önálló legyen-e vagy a régi SZIA része. Ez pedig nem szimpla formaság, hanem nagy hatású, stratégiai döntés.
Az önkormányzat pénzt önt az új iskola projektbe, de nem kontrollálja, hogy mi lesz belőle. Sőt, jóváhagyja a szerződéssel ellentétes terveket. Így veri át a profi állami beruházó az amatőr városvezetőket, akik még asszisztálnak is hozzá.
A 2016-os pénzek kifutottak, és az állami beruházó nem várt tovább: elindította a közbeszerzést a kisebb, 11 tantermes iskolára. És akkor egyszer csak leesett az égből egy uszoda. Ugye nem a hiányzó termek helyett?
Iskolai elvándorlás máshol is létezik, de Budakeszin elképesztő méreteket öltött. Ebben a léptékben a szülői motivációkból már társadalmi hatás kerekedik: egy óriási, falusi iskola a nívós budai kerületek tőszomszédságában.
Sehol egy mosolygó arc, annál több legörbülő száj. Az éves felmérésekben sajnos így jellemzik Budakeszi egyetlen általános iskoláját, ha a diákok alapképességeit a saját, otthonról hozott lehetőségeikhez mérik.
A hivatalban két éve küzdenek az átláthatóságért. Aztán jön a városvezetés, összehív egy oktatási fórumot, majd eldugja a rajzokat, amelyekről a fórum szól.
A városházán mindent egy lapra tettek fel: az újabb kormányzati támogatásra. Ha bejön, Budakeszinek lesz egy komplett iskolája. Ha nem, akkor nagy a baj.
Ennyi gyereknek nincs lehetősége helyben, az általános iskolában vagy a Prohászka algimnáziumában tanulnia. A helyzet pocsék, de ami igazán riasztó, hogy erről az önkormányzati „szakpolitikusok” nem is tudnak.