Az önkormányzat pénzt önt az új iskola projektbe, de nem kontrollálja, hogy mi lesz belőle. Sőt, jóváhagyja a szerződéssel ellentétes terveket. Így veri át a profi állami beruházó az amatőr városvezetőket, akik még asszisztálnak is hozzá.
Miután az városházán tavaly április óta hiába várják a hiányzó öt (akkor még hat) tanteremhez szükséges póttámogatást, a Nemzeti Sportközpontok (NSK) december utolsó napjaiban meghirdette a 11 tantermes épületrész közbeszerzését.
Az ajánlattételi határidő tegnap járt le, a jelentkezőknek egyben kellett vállalniuk az engedélyezési és kiviteli tervek elkészítését, illetve magát a kivitelezést. Tehát ebben a körben nemcsak az építkezés, hanem
a tervezés is csak a 11 tantermes,
csonka iskolára vonatkozik.
Így ha a megvalósítás ideje alatt megjön a pluszpénz, akkor a második ütem engedélyeztetése újabb két hónapot vesz majd igénybe, azaz ennyivel később tudják befejezni a projektet. Ezt simán meg lehetett volna úszni, ha a képviselők eredeti határozatának megfelelően rögtön 16 tantermes iskolát terveztetnek, és csak a kivitelezést bontják két ütemre.
Az önkormányzat azonban másfél hónappal később teljesen átírta a korábbi döntését, ahogy azt az ígéretét is, hogy a kormányzati támogatás elmaradása esetén a hiányzó hat tanteremre 234 millió forintot biztosít. Ehelyett ugyanezen összeg erejéig végül csak egy plusz tanteremre, egy szakszolgálati helyiségre és egy gigászi tornateremre szerződött le az NSK-val.
A módosított megállapodás egyik mellékletében precízen le van vezetve, hogy milyen plusznégyzetméterekből, milyen áron áll össze az önkormányzat utólagos vállalása. A szűk fél évvel később elfogadott jóváhagyási tervben azonban nem az van, amire a pénzt adták. A legnagyobb változás, hogy
a tornacsarnokhoz kért 375 m²-ből
csak egy 50 m²-es bővítés maradt.
Ez praktikusan annyit jelent, hogy a 20x40 m-es teremben kifutó terek híján éppen nem fér egy szabványos kézilabdapálya. Mondjuk úgy, hogy a tervezők a kétségtelenül túlméretezett tornateremből jóval többet csíptek le, mint amennyi indokolt lett volna. A megspórolt négyzetmétereket persze felhasználhatták volna egyéb sport- vagy oktatási célokra, de sajnos nem ez történt.
Az összehasonlításból látszik, hogy a tornacsarnokból kihagyott, hat tanteremnyi területből és egyéb, pár százalékos (és természetes) átcsoportosításokból létrejött egy logopédiai szoba, a konyha-étterem funkció is több teret kapott, de
a tornateremből lehasított 325 m² háromnegyede
a mellette két szinten futó galériákra jutott.
Bár az említett galériákról kb. kétszázan nézhetik a pályán zajló eseményeket, de nem ez a valódi szerepük, hanem hogy a második ütem megépítése után a kolostorok kerengőjének mintájára összekössék a tantermi folyosókat. A kétségtelenül impozáns és lélekemelő koncepció megvalósítása előtt azonban lenne itt két földhözragadt szempont, amit nem ártana figyelembe venni.
Az egyik, hogy egy településen, ahol folyvást nő a gyermekek száma, és emiatt krónikus tanteremhiánnyal küzdenek, elég rosszul veszi ki magát, ha több mint 250 m² oktatási területet áldoznak be másodlagos, kiszolgáló funkcióra.
A másik, hogy Budakeszi sajnos nincs abban a pénzügyi helyzetben, hogy 100 millió forintot tudjon szánni egy nagyívű építészeti elképzelésre az oktatási vagy sportcélú négyzetméterek rovására.
E két szempont, mint települési érdek érvényesítése nemcsak az tervezőktől várható el, hanem a finanszírozásban részt vállaló önkormányzattól is. Ennek ellenére
a városvezetés zokszó nélkül elfogadta
a szerződéssel ellentétes jóváhagyási tervet.
Az önkormányzat ugyanis a megállapodás módosításakor 530 m² értékes, oktatási célú területre és 134 m² kiegészítő funkcióra adta a város nehezen összekuporgatott pénzét, ez áll a részletezést tartalmazó mellékletben.
A jóváhagyási tervben ez az arány teljesen felborult, és 288 m² „hasznosabb” alapterület jut 344 m² „haszontalanabbra”. A közbeszerzést pedig ezekkel a megváltoztatott adatokkal, de a szerződés újabb módosítása nélkül írták ki.
Ez körülbelül olyan, mintha kérnénk a hentestől egy kiló húst legfeljebb 20% zsírral, majd kapnánk egy nagy darab szalonnát némi hússal. Ugyanígy veri át az állami beruházó a városvezetőket, akik nemcsak a település megtakarításainak pazarló elköltését nyelték le.
A városházán még abba is belementek, hogy az UTÓLAG adott önkormányzati pénzt a projekt során ELŐSZÖR használják fel, azaz ha esetleg a tervezettnél alacsonyabb ár jönne ki a közbeszerzésen, akkor a beruházó spórol, nem a város. Az elfogadott hátrányos feltételek ráadásul semmilyen módon nem kötődnek a hiányzó tantermek megépítéséhez,
az állam a beszippantott százmilliók ellenére
simán, minden következmény nélkül
cserben hagyhatja a települést egy csonka iskolával.
Mennyivel egyszerűbb lenne a helyzet, ha a képviselők tartják magukat az eredeti ígéretükhöz, és a hat tantermes bővítéshez kötik az önkormányzati hozzájárulást. Ha a városvezetők nem féltek volna egyfolytában attól, hogy az állam visszaveszi a beruházást, és nem csak arra törekedtek volna, hogy mindenáron megfeleljenek az NSK elvárásainak.
A szervilis hozzáállásuk miatt tartunk ott, hogy a közbeszerzésre bocsátott paraméterek még az aláírt feltételeknek sem felelnek meg. Ha a városházán most sem állnak a sarkukra, és nem korrigáltatják a terveket, akkor Budakeszi 234 millió forintjáért a gyerekek és a pedagógusok alig kapnak többet, mint amit e tetemes összeg nélkül is kaptak volna.
