Sehol egy mosolygó arc, annál több legörbülő száj. Az éves felmérésekben sajnos így jellemzik Budakeszi egyetlen általános iskoláját, ha a diákok alapképességeit a saját, otthonról hozott lehetőségeikhez mérik.
Az évente elvégzett – és nemrég összehasonlított – kompetenciamérések során nemcsak a tanulók szövegértési és matematikai képességeit vizsgálják, hanem az iskolai, illetve tanulói környezetet is. Ez utóbbinál többek közt a szülők végzettségét, a szociális és anyagi körülményeket, illetve a kulturális fogyasztási szokásokat.
Az erre irányuló, úgynevezett tanulói kérdőívekben kapott válaszok alapján
minden diák „teljesítményét” összevetik
a hasonló hátterű gyerekek országos átlagával.
Ezeket az egyéni, évfolyamonként és témakörönként megállapított, átlagtól való eltéréseket hívják az egyes tanulók családi háttér (CSH) indexeinek.
A kompetenciamérésről szóló jelentések 2009-től tartalmazzák az iskolánként összesített CSH-indexeket, de nem szám formájában, hanem mosolygó, semleges vagy szomorú arcot ábrázoló ikonként. A szürke színű, egyenes szájú arc azt jelenti, hogy az iskola eredményei nagyjából megfelelnek az országos átlagnak, a zöld szmájli a pozitív, a piros, legörbülő száj a negatív eltérést jelöli.
A SZIA telephelyi jelentéseiben egyetlen zöld mosoly sincsen:
A budakeszi családi háttér vizsgálatok több mint egynegyedében nem lehetett iskolai eredményt számolni, mert alacsony volt a mintavétel, azaz az évfolyam létszámához képest kevesen vettek részt a vizsgálatban. A többi esetben a tanulók a mérhető témakörök és évfolyamok
harmadában az országos átlagot hozták,
kétharmadában az alatt teljesítettek.
Itt még egyszer tisztázzuk: nem arról van szó, hogy abszolút értelemben rosszabbak lennének, mint a máshol tanuló diákok. Hiszen azt már a múltkor is láthattuk, hogy a SZIA eredményei a kompetenciaértékek országos átlaga körül táncolnak, csak a budapesti átlagtól maradnak el kissé.
A CSH-indexek azt mutatják, hogy a gyerekek a saját családi körülményeik alapján mit produkálnak vagy mit kellene produkálniuk. Tulajdonképpen arról van szó, hogy az iskola hogyan dolgozik a „hozott anyagból”. Esetünkben konkrétabban: egy Budakeszin, a helyi általános iskolában tanuló gyermek
kap-e annyi esélyt a továbbtanulásra,
mint egy hasonszőrű másik, bárhonnan az országból?
A SZIA telephelyi jelentéseiből sajnos azt a választ kapjuk, hogy nem.
