Hány tanteremre lenne szükség? Hol lehet bővíteni, és hol lehet újat építeni? Milyen sorrendben? Ki fogja mindezt finanszírozni? Ezek nemcsak a mai, 15 ezres Budakeszi fojtogató kérdései, hanem a leendő 25 ezresé is. Ilyen messzire kell a városvezetőknek előretekinteniük.
A városvezetés két és fél év alatt végiggyűrte, hogy a Kerekmezőn 11-ből 16 tantermes iskola legyen, és beletette a város 500 millióját. Ez a sok pénz és energia csak akkor segít érdemben a budakeszi családokon, ha most fellépnek egy második intézményért. Rajtuk múlik, mert a közoktatás irányítói eddig sem csináltak semmit, és enélkül nem is fognak.
November 5-én, hétfőn este az általános iskolába várják az érdeklődő szülőket, nagyszülőket, két nappal később a német önkormányzat a művházban tart fórumot a nemzetiségi oktatásról. A konzultációk legsürgetőbb kérdése, hogy a Kerekmezőn épülő iskola önálló legyen-e vagy a régi SZIA része. Ez pedig nem szimpla formaság, hanem nagy hatású, stratégiai döntés.
Az önkormányzat pénzt önt az új iskola projektbe, de nem kontrollálja, hogy mi lesz belőle. Sőt, jóváhagyja a szerződéssel ellentétes terveket. Így veri át a profi állami beruházó az amatőr városvezetőket, akik még asszisztálnak is hozzá.
Az év tanulsága, hogy a mezei polgároknak érdemes hallatniuk a hangjukat, ha rossz irányba mennek a dolgok. Mert a döntések átgondolására és korrigálására tudják késztetni az önkormányzatot – vagy akit éppen illet.
Szeptember végére már több mint 120 milliós mínuszba került az önkormányzat, azaz ennyivel lépték túl az éves beruházási és tartalék kereteket. Nem csoda, ha valahonnan sürgősen pénzt kell szerezniük.
A hivatalban két éve küzdenek az átláthatóságért. Aztán jön a városvezetés, összehív egy oktatási fórumot, majd eldugja a rajzokat, amelyekről a fórum szól.
Ahogy növekszik a tervezett iskola mérete, úgy csökken a Kerekmezőnek az a része, amit a városházán lakóövezetté alakítanának. De nem tágítanak: inkább bepréselik az új intézményt egy amorf telekre, csak hogy a többi területet pénzzé tehessék.