Szeptember végére már több mint 120 milliós mínuszba került az önkormányzat, azaz ennyivel lépték túl az éves beruházási és tartalék kereteket. Nem csoda, ha valahonnan sürgősen pénzt kell szerezniük.
Amióta kitudódott, hogy a városvezetés eladná a Kerekmező felét-harmadát, azóta foglalkoztat, hogy e tervüknek milyen sürgős és akut motivációi lehetnek. Mert az önkormányzat olyan intenzitással vetette magát a feladatra, amely ismeretlenül hatott bármely eddigi vagyonértékesítési projektjükben.
Emlékezzünk csak vissza az Etheles park esetére, amelynél négy évbe telt, mire végre piacra lehetett dobni a területet. És amit mellesleg éppen amiatt lehetett eladni, mert a közcélok számára ott volt a közelben, megfelelő méretben a Kerekmező. A két terület egy lapon említése már csak azért is indokolt, mert valószínűleg pont az Etheles park átminősítése és értékesítése nyitotta fel a városvezetők szemét, hogy hogyan lehetne pénzt csinálni az eddig közcélúként számon tartott másik telekből.
Az új megoldás azonban egy régi, káros szemléletbe ágyazódott: Budakeszin
az önkormányzat mindig a működési bevételein kívüli,
egyszeri forrásokra alapozta a fejlesztéseit,
azaz kormányzati vagy EU-s támogatásokra, illetve vagyoneladásra. De míg korábban ezeknek az ügyeknek megvolt a maguk ütemezett lassúsága, addig a Kerekmezőnél éppen a gyorsaság, valamint az erős tiltakozás dacára oly sokáig tanúsított makacs ragaszkodás tette gyanússá a városvezetés szándékát.
Ráadásul mind a polgármester, mind a képviselők a megszokottnál nagyobb vehemenciával érveltek a fejlesztési pénzek hiányával és a városi büdzsé jövőbeni helyzetével. A tisztánlátás érdekében tehát összevetettük az idei költségvetés keretszámait a képviselő-testület által a harmadik negyedév végéig vállalt kötelezettségekkel.
(A terjedelmes kimutatás alapját képező rendeletek és határozatok a város honlapjáról származnak, és ezúton is kérnénk a hivatal gyors visszajelzését, ha valamelyik adat téves lenne, hogy azt mielőbb és külön feltüntetve korrigálhassuk.)
A kattintásra megnyíló, teljes táblázat utolsó sorából látható, hogy Budakeszi pénzügyi problémái nem jövőbeliek, hanem nagyon is jelenidejűek: az önkormányzat
szeptember végéig 120 millió forinttal több fejlesztési pénz
elköltését vállalta, mint amennyire egész évre kerete van.
Mielőtt áttekintenénk, hogy időbelileg hogyan jutottak el idáig, le kell szögeznünk, hogy csak a város FEJLESZTÉSI keretéről van szó. Az adatok nem vonatkoznak a költségvetés másik, 1,1 milliárdos működési oldalára, amelyből a polgármesteri hivatal és az önkormányzati intézmények dolgoznak.
A táblázat tehát csak a közfeladatok ellátásán túli „maradékot”, a felhalmozási kiadásokat tartalmazza, amelyre idén – mint arról fél évvel ezelőtt szó esett – egyszeri, kivételesen hatalmas összeg, a tízmilliós általános tartalékkal együtt
481,5 millió forint állt Budakeszi rendelkezésére.
Ennek a pénzhalomnak az elköltése, pontosabban lekötése már az előző év utolsó hónapjaiban elkezdődött azokkal a tételekkel, amelyekről tudták, hogy csak január 1. után kell kifizetni.
A februárban elfogadott költségvetésben a fejlesztésre elkölthető pénzeket különböző beruházási és tartalék keretekbe (zsákokba) csoportosították. Ezekből zajlott, zajlik a költekezés oly módon, hogy a kötelezettség-vállalást tartalmazó határozatban megjelölik, hogy az adott összeget melyik zsákból szeretnék kifizetni.
Egészen áprilisig ment is minden a maga rendjén, amikor a széleskörű szülői összefogás után nyilvánvalóvá vált, hogy az állam által építendő 10 tantermes iskola nem lesz elég, és a további termekhez az önkormányzatnak is hozzá kell járulnia. Úgy számoltak, hogy mivel az építkezés javarészt 2017-ben történik, Budakeszinek elég lesz akkor kiegészítenie az 1,3 milliárdos állami forrást.
Csakhogy a beruházást koordináló Nemzeti Sportközpontok (NSK) másképp gondolta: számukra a közbeszerzés kiírásához a teljes összegnek rendelkezésre kell állnia, tehát azt várták az önkormányzattól, hogy
az új iskolához már idén biztosítsa
a felajánlott 234 millió forintot.
Na, itt ütött be a ménkű. Nem azért, mert ne lett volna ennyi pénze a városnak, hiszen kivételesen éppen volt, hanem mert ez a pluszkiadás a 2016-os büdzsé fejlesztési oldalának (kereteknek és tartalékoknak) a teljes átszabását igényelte – volna.
Ennek az elengedhetetlenül szükséges átrendezésnek azonban nemhogy nyoma nincs az akkori testületi döntésekben, de a képviselő-testület ezután is úgy költött, mintha a februárban elvi szinten megtöltött zsákokban továbbra is ugyanannyi pénz lenne. Már a május végi határozataikkal kimerítették a rendelkezésre álló forrásokat, majd a következő négy hónap kötelezettség-vállalásaival együtt több mint 120 millió forinttal lépték át a fejlesztésre szánható kereteket.
Szeptember végén is csak annyiban tudták módosítani a költségvetést, hogy a felhalmozási oldalon valamilyen belső átcsoportosítást hajtottak végre, mert az I. félévi teljesülések alapján a bevételi oldalt nem tudták érdemben növelni. Hogy pontosan mit is kavartak a beruházási kiadásoknál, azt a hivatal nem hajlandó megmondani, de ennek a túlvállalás szempontjából nincs is jelentősége.
A városházán feltehetően nem sokkal azelőtt ismerhették fel a szorult helyzetüket, hogy július végén nagy hévvel elkezdték a Kerekmező felosztásának előkészítését. És miután az erőteljes lakossági tiltakozás hatására egyelőre lemondtak a terület külső karéjának lakóházas beépítésről, a fejlesztési kereteken felül bevállalt pénz továbbra is hiányozni fog az idei büdzséből.
A költségvetésen tátongó lyukat tehát előbb-utóbb be kell foltozni:
vagyoneladásból, hitelfelvételből
és egyéb jövőbeni bevételekből.
Mert ahogy egy háztartásban, a pénzügyi fegyelem ilyen fokú hiánya mindig a meglévő vagyon vagy a jövő felélését eredményezi, a Kerekmező esetében egyszerre mindkettőt. Elég abszurd, amikor a jelenért kell beáldozni valamit a jövőből, és nem fordítva.
Ez persze nem először fordulna elő, a városvezetés részéről is megint hallgathatjuk az évtizedek óta ismert előadást, hogy „borotvaélen táncolnak” meg „tüzet oltanak”. Ami valljuk meg, elég hiteltelenül hangzik annak ismeretében, hogy a tűzoltást magukra a gyújtogatókra vagyunk kénytelenek bízni.
De erről bővebben majd legközelebb.
