Budakeszi Blog

Szeptember végére már több mint 120 milliós mínuszba került az önkormányzat, azaz ennyivel lépték túl az éves beruházási és tartalék kereteket. Nem csoda, ha valahonnan sürgősen pénzt kell szerezniük. 

Több órányi monológokkal nem lehet párbeszédet kezdeni. Csak frusztrálni a polgárokat, akik majd messze elkerülik a hasonló alkalmakat. Vagy ez lenne a cél?

Iskolai elvándorlás máshol is létezik, de Budakeszin elképesztő méreteket öltött. Ebben a léptékben a szülői motivációkból már társadalmi hatás kerekedik: egy óriási, falusi iskola a nívós budai kerületek tőszomszédságában. 

Sehol egy mosolygó arc, annál több legörbülő száj. Az éves felmérésekben sajnos így jellemzik Budakeszi egyetlen általános iskoláját, ha a diákok alapképességeit a saját, otthonról hozott lehetőségeikhez mérik. 

A hivatalban két éve küzdenek az átláthatóságért. Aztán jön a városvezetés, összehív egy oktatási fórumot, majd eldugja a rajzokat, amelyekről a fórum szól. 

De Biatorbágyon és Törökbálinton is jobb a helyzet. Több intézmény közül lehet választani, és helyben tanulhatnak a gyerekek. 

A fővárosban és Pest megyében természetes úton csökkenne a népesség. A térség utánpótlását a vidékről beköltözők biztosítják, de az urbanizáció fő célpontja nem a nagyváros, hanem a kertvárosi régió. A folyamat olyan mélyen gyökerezik, hogy alig hat rá bármiféle krízis. 

A képviselők fél éve kiálltak a teljes iskola mellett, de eddig csak a tervezéséről gondoskodtak. Ez nagyjából megvan, mi jön ezután?

Ahogy növekszik a tervezett iskola mérete, úgy csökken a Kerekmezőnek az a része, amit a városházán lakóövezetté alakítanának. De nem tágítanak: inkább bepréselik az új intézményt egy amorf telekre, csak hogy a többi területet pénzzé tehessék. 

A városházán mindent egy lapra tettek fel: az újabb kormányzati támogatásra. Ha bejön, Budakeszinek lesz egy komplett iskolája. Ha nem, akkor nagy a baj.