A dicső múltból táplálkozó, vissza-visszatérő gondolat, hogy Budakeszi turisztikai célponttá tudna válni, mert az micsoda bevételeket hozhatna. Az ötlet a mai világ teljes félreértésén alapul: számunkra nem az a kérdés, hogy kiket és mivel szeretnénk idecsalogatni, hanem az, hogy mi magunk hová csalogatódnánk el.
Élményszolgáltatók sokasága ostromolja évek óta az önkormányzatot, de a beruházási szándékaikból aztán sosem lett semmi. Pedig nem véletlenül választanák a települést valamelyik szomszédja helyett. Ha valami értékeset tudnak nyújtani az itt élőknek, ne kergessük már el őket!
A terület óriási, a feladatok sokrétűek: sem a települések, sem az erdőgazdaság nem képes önállóan kiaknázni a turisztikai lehetőségeket. Változtatniuk kell az eddigi gyakorlaton – ahogy az elkezdődött a Normafa esetében. Koós Kolos írása
Egy civil szervezet örömmel vállalta volna, hogy különleges közparkot hozzon létre. De a polgármester már megint nem látott tovább a politikai érdekeinél. Meddig lehet ezt így folytatni? Koós Kolos írása
Május 9-én Zsámbék lesz a Buda környéki biciklisták túrájának célpontja. A bringások most sem a kocsik mellett, hanem erdőn-mezőn tekernek. Ahol egész évben szeretnének, ha megtalálnák a módját. Ehhez nem kellene semmilyen beruházás: csak egy térkép, pár túrajelzés – és némi térségi együttműködés.
Bár a statisztika mást mutat, többen mégsem hiszik el, hogy nincs olyan sok gyermek Budakeszin, mint azt korábban gondoltuk. Számolhatjuk bárhogyan vagy mérhetjük bármihez, de az igazi kérdés mégis az, hogy miért nézünk ugyanazokra a tényekre másképpen – és mire tudnánk ezt használni.
A gyerekek és diplomások arányáról szóló posztunk éles reakciókat váltott ki az olvasók körében. A MI kisvárosunk családi magazin külön cikkben vitatkozik a megállapításokkal. Horváth Jenő írása
Mindenki tudja, hogy Budakeszin rengeteg gyermek él, és évről-évre egyre többen vannak. Meg hogy számtalan kiművelt fő talált nálunk otthonra. Jól tudjuk?