Május 9-én Zsámbék lesz a Buda környéki biciklisták túrájának célpontja. A bringások most sem a kocsik mellett, hanem erdőn-mezőn tekernek. Ahol egész évben szeretnének, ha megtalálnák a módját. Ehhez nem kellene semmilyen beruházás: csak egy térkép, pár túrajelzés – és némi térségi együttműködés.
Ha a biciklinkkel kimozdulunk a városból, rögtön más igényeink lesznek, mint a településen belül. A szingós profiknak és félprofiknak, meg a napi szinten kerékpárral közlekedőknek a sima aszfalt ott is létszükséglet, ám ők akkor is az autóúton haladnak, ha mellette kiépített bicikliút van. Nem bírják sem az amatőrök tötyörgését, sem a kóválygó gyalogosok kerülgetését.
Egy új, szilárd burkolatú kerékpárút
azonban még úgy is észveszejtően drága,
ha valamennyi jelen- és jövőbeli, sport- és megélhetési bringás használatával számolunk. Egyszerűen nem reális, hogy a hegyvidéki biciklisek száma elérje azt a küszöbértéket, ami felett már érdemes lenne számukra külön utat építeni.
Nehezen képzelhető el például, hogy a két legforgalmasabb irányban, tehát a főváros és Budaörs felé, vagy akár Páty, akár Telki felé naponta százával pattannának nyeregbe, hogy munkába-iskolába kerekezzenek. Ez nem reális az erős kaptatókkal tarkított terepen, nem reális az országos átlagnál jóval fejlettebb közösségi közlekedés mellett, és nem reális az egyik leggazdagabb régióban, ahol a többség még a szomszéd utcába is autóval jár.
Az sem túl valószínű, hogy olyan turistaáradat lepné el a hegyvidéket, mint a Balatont vagy a Fertő-tavat, ahol tényleg használják a kiépült kerékpárutakat. Amik egyébként sík területen futnak, mint a tavak mellett általában. Bringásként máshol is érdemes a víz útját követni, ott lehet a legegyenletesebb emelkedőn vagy lejtőn eljutni egyik faluból a másikba.
Budakesziről Budaörsre például a Bodzás-árokkal párhuzamosan futó úton lehetne átkerekezni, ha az ösvény nem vezetne át egy lőtéren. (Bár rebesgetik, hogy az már egy ideje használaton kívül van, de erre még nem találtunk élő tanút.) De ugyanígy áttekerhetnénk a Zsámbéki-medence bármelyik településére – ha tudnánk, hogy merre induljunk.
Merthogy ehhez nem elég elővenni egy Budai-hegység térképet.
A jelenleg kijelölt turistautak jelentős része
nem biciklizésre való:
vagy azért, mert nem alkalmas, vagy azért, mert a Pilisi Parkerdő nem engedi. Az erdőkezelő honlapján konkrétan egy darab kerékpározásra kijelölt útvonalat sem találunk Budakeszi környékén.
Az világos, hogy sem az erdészek, sem a kirándulók nem szeretik a száguldozó downhill-eseket, de ők a zuhanó lejtőket keresik, és nem a többiek által preferált lankákat. Miattuk tehát nem érdemes lemondanunk az erdei-mezei kerékpárutakról.
Mindezen felül a térképeken nem szerepel egy csomó, szántók-rétek-legelők között futó út, amelyek viszont pont megfelelnének a falvak közötti bringázásra. Ezek általában közterületnek minősülnek, és nem az erdőkezelőhöz tartoznak, hanem a helyi önkormányzathoz.
No, ezeknek az utaknak a kijelölését szorgalmazza már több éve a Biciklizz Budakeszin csapata. Nem önérdekből, hanem a közösségért. A térségi kerékpárút-hálózat felrajzolása ugyanis
az egész régió turisztikai-szabadidős fejlődéséhez megadhatná a kezdő lökést,
gyakorlatilag mindenféle befektetés vagy közpénz nélkül.
Nem lenne másra szükség, minthogy az érintett önkormányzatok és a Pilisi Parkerdő képviselői leüljenek egy asztalhoz, és kitűzzék egy térképen a már most is létező, csak éppen jelöletlen útvonalakat. A következő héten pedig ki-ki a saját területén felfestené azokat a jelzéseket, amikről előzőleg döntöttek.
Az olcsó és gyors sikerhez minden készen áll, csak egy kis térségi összefogás kellene.
