Az önkormányzat pénzt önt az új iskola projektbe, de nem kontrollálja, hogy mi lesz belőle. Sőt, jóváhagyja a szerződéssel ellentétes terveket. Így veri át a profi állami beruházó az amatőr városvezetőket, akik még asszisztálnak is hozzá.
A 2016-os pénzek kifutottak, és az állami beruházó nem várt tovább: elindította a közbeszerzést a kisebb, 11 tantermes iskolára. És akkor egyszer csak leesett az égből egy uszoda. Ugye nem a hiányzó termek helyett?
Az év tanulsága, hogy a mezei polgároknak érdemes hallatniuk a hangjukat, ha rossz irányba mennek a dolgok. Mert a döntések átgondolására és korrigálására tudják késztetni az önkormányzatot – vagy akit éppen illet.
Több órányi monológokkal nem lehet párbeszédet kezdeni. Csak frusztrálni a polgárokat, akik majd messze elkerülik a hasonló alkalmakat. Vagy ez lenne a cél?
Iskolai elvándorlás máshol is létezik, de Budakeszin elképesztő méreteket öltött. Ebben a léptékben a szülői motivációkból már társadalmi hatás kerekedik: egy óriási, falusi iskola a nívós budai kerületek tőszomszédságában.
Sehol egy mosolygó arc, annál több legörbülő száj. Az éves felmérésekben sajnos így jellemzik Budakeszi egyetlen általános iskoláját, ha a diákok alapképességeit a saját, otthonról hozott lehetőségeikhez mérik.
A hivatalban két éve küzdenek az átláthatóságért. Aztán jön a városvezetés, összehív egy oktatási fórumot, majd eldugja a rajzokat, amelyekről a fórum szól.
Ahogy növekszik a tervezett iskola mérete, úgy csökken a Kerekmezőnek az a része, amit a városházán lakóövezetté alakítanának. De nem tágítanak: inkább bepréselik az új intézményt egy amorf telekre, csak hogy a többi területet pénzzé tehessék.