Nemcsak nálunk, mindenhol, de a fővárosi agglomerációban hatványozottan. A legjobb példa az M0 dél-budai szakasza. A Budakeszi nyugati lakótömbjei mögé tervezett összekötő úton is – különböző becslések szerint – napi 3-6 ezer jármű haladna, hogy a Meggyes utca ilyen irányú, negyedakkora forgalmát kiváltsa.
A budakeszi intézmények összeraktak egy bővítési koncepciót, az önkormányzat felrúgta. Újabb iskolát akarnak a meglévők mellé, ha lehet, újabb úttal. A gyerekek több mint fele járhat majd át a Fő utcán vagy a várost délről megkerülve iskolába.
A fővárosba tartó buszok gyorsítása nemes szándék, de ha közben csökkentik a frekventált közterületek helyi használatát, akkor az itt élők és dolgozók vesztesei lesznek az ingázók megsegítésének.
Sosem volt még ennyi iskolakezdőnk, mindkét épület zsúfolásig megtelt, de egy újabb iskolának nincs helye. Hiába támogatná a tankerület, hiába segítenének a helyben lakó állami vezetők, hiába adna rá pénzt a kormányzat: az egyetlen alkalmas köztelkünkre ipari csarnokokat és irodaházakat építenének. Kiknek az érdekét tartják többre a városházán? Tizenkét vállalkozásét vagy több ezer gyermekes családét?
Szorít a határidő, egyre-másra derülnek ki a projekt hátrányai és kárai, egyre nagyobb kockázatokat vállalnak a városvezetők. Most éppen egy kétes ügybe keveredett vállalkozással készülnek szerződni.
A dicső múltból táplálkozó, vissza-visszatérő gondolat, hogy Budakeszi turisztikai célponttá tudna válni, mert az micsoda bevételeket hozhatna. Az ötlet a mai világ teljes félreértésén alapul: számunkra nem az a kérdés, hogy kiket és mivel szeretnénk idecsalogatni, hanem az, hogy mi magunk hová csalogatódnánk el.
A pályázatfüggőség szinte összes tünetét magán hordozza ez a beruházás. Utolsóként, hogy a tervezés csak a pályázati célra korlátozódik, és elvághatja vagy elszalaszthatja más fejlesztések esélyét. Városfejlesztési horror 3. rész
A pályázatfüggőség szinte összes tünetét magán hordozza ez a beruházás. Például, hogy minél többet kell költeni, ha van értelme, ha nincs, és nem számít, ha a kitűzött cél nagyrészt már megvalósult. Városfejlesztési horror 2. rész
A pályázatfüggőség szinte összes tünetét magán hordozza ez a beruházás. Elsőként, hogy mennyit számít a stratégiai gondolkodás (hiánya), és hogyan sikerült 200 millió forintot kitolni a prérire. Városfejlesztési horror 1. rész
Talán segíti a régi szennyvíztisztító sorsáról elindult nyilvános vita kibontakozását, ha csokorba gyűjtjük azokat a kérdéseket, amelyek jelentőséggel bírnak a város ingatlan-gazdálkodásában.