A budakeszi intézmények összeraktak egy bővítési koncepciót, az önkormányzat felrúgta. Újabb iskolát akarnak a meglévők mellé, ha lehet, újabb úttal. A gyerekek több mint fele járhat majd át a Fő utcán vagy a várost délről megkerülve iskolába.
Miközben Budakeszi közélete a Nádas-tó és a mögé tervezett összekötő út ügyétől hangos, van a történetnek egy másik, némiképp elhanyagolt szála: a Darányi mögé álmodott újabb iskoláé. Ez a sztori jóval régebbre nyúlik vissza, és hasonló dinamikával zajlik, csak a háttérben.
A mostani fejezet úgy kezdődött, hogy a nemzetiségi iskola létrejöttével elült a harc a meglévő férőhelyek újraosztásáért, indulhatott a következő menet az új tantermek építéséért, pontosabban annak lehetőségéért.
Ez leginkább a katolikus gimnáziumnak fontos, ahol régi igény az alsós évfolyamok indítása. De ugyanakkor érdekelt benne a társbérletbe kényszerült nemzetiségi és állami iskola is, amelyekben napi szinten érezni a fojtogató férőhelyhiányt. A három intézmény (és fenntartó) vezetői
össze is raktak egy bővítési koncepciót,
amely a jelenlegi iskolai telkek kimaxolását tűzte ki célul.
A kötelezően bontandó Forfa helyére a Prohászkának építenének egy nyolctantermes szárnyat, a német iskola kapna az elbontottak helyett új ebédlőt és öltözőket, és hozzájutna a teljes épülethez, mert a kerekmezői karéjon a SZIÁ-nak létesülne egy új épületrész, amely befogadná a Knáb János utcai osztályokat és a Napraforgó tagozatot is. Szóval mindenki nyerne.
A koncepcióban örömmel partner volt az önkormányzat, hiszen nem kellett újabb telket áldozniuk a férőhelybővítésre, átvállalták volna tőlük a Forfa-épület bontási (és részben pótlási) kötelezettségét, és még az a Petőfi utcai villa és telek is felszabadult volna számukra, amelyet jelenleg az előbb említett tagozat használ.
A tervet betárgyalták a minisztériummal, akik be tudják vinni az ügyet és a forrásigényt a kormány elé, mert ugyebár az egész az állami büdzséből menne, egyik fenntartónak sincs saját pénze ilyen volumenű beruházásokra.
Mindezek után a polgármester(!) előterjesztésében benyújtották a képviselő-testületnek elvi jóváhagyásra, hogy formálisan elindulhasson a projekt – ám ekkor jött a feketeleves. Az érintettek legnagyobb megrökönyödésére
a városvezetés előállt egy merőben új változattal:
a kerekmezői bővítés helyett a Darányi mögötti
16 tantermes iskola és sportközpont igényével.
Érdemes megnézni az ülésről készült videót, hogy a meghívottak hogyan reagáltak az összes szereplővel (legfőképpen a finanszírozó államot képviselő tisztviselőkkel) leegyeztetett beruházás pillanatszerű felrúgására. Sebtiben az is megfogalmazódott a körükben, hogy egy ilyen húzással nemcsak a SZIA bővítését akasztják meg, hanem a Knáb János utcai bontást és építkezést is.
De vajon miért tettek ilyet a városvezetők? Nos, volt rá okuk: a sportközpont. Budakeszi lassan már körbe van bombázva sportcsarnokokkal, Budaörsön, Telkiben már régebb óta állnak, időközben Páty is kapott rá pénzt, azaz nemsokára ott is lesz, a járásközpont meg itt árválkodik egy valamirevaló pálya és nézőtér nélkül.
És bár az önkormányzat eddig nem volt túl aktív egy ilyen sportlétesítmény létrehozásában (TAO-támogatással kopogtató sportegyesületi ajánlatokat engedtek el amiatt, mert telket kellett volna a leendő sportcsarnok alá tolni), most mégis fókuszba került egy több sportágnak is otthont adó csarnok építése.
A városházi ráfordulást két dolog is motiválhatta. Egyrészt nem sikerült eladni a Darányi mögött kialakított 4 hektáros ingatlant, másrészt a kormányzat a közelgő választások miatt mintha fogékonyabb lenne a sportcélú beruházásokra (is). Ez az affinitás azonban Budakeszi esetében érdekes konstrukcióként jelent meg:
úgy támogatnák egy járási sportcsarnok építését,
ha az egyben egy iskola tornatermeként is funkcionálna.
Hogy ehhez az árukapcsoláshoz miért ragaszkodnak, azt csak találgatni lehet. Egy nézőteres sportcsarnok ugyanis nem igazán alkalmas több részre osztható tornateremnek, de persze erős kompromisszumokkal minden megoldható. Talán azért találták ki ezt a modellt, mert így a sportlétesítmény tetemes üzemeltetési költsége is berakható az állami oktatási büdzsébe, és nem az önkormányzatnak kell azt évről-évre kiizzadnia.
Amivel azonban odafent (minisztériumban, állami beruházócégnél) nem számolnak, hogy Budakeszinek nem ott lenne szüksége újabb iskolára, ahol az önkormányzat sportcsarnok szeretne.
Ahogy a képen is látszik, jelenleg a település összes általános és középiskolája (valamint a Darányi mögé tervezett intézmény is) a Fő utca nyugati oldalán található, míg a lakosság megoszlása a 2019-es szavazóköri adatok alapján ugyanezen tengely mentén 60:40%-os. Azaz a gyerekek kb. 40%-a keleti oldalról jön.
És még ennél is sokkal rosszabb lesz a helyzet. Mivel a beköltözésre alkalmas és/vagy kiszabályozott területek nagy része is a keleti oldalon van (a fenti képre klikkelve megmutatkozik), ez az arány idővel meg fog fordulni, és
a népesség 55%-a fog a Fő utcától keletre lakni,
illetve reggelente a mai iskolai forgalmának bő kétszeresét
fogja generálni a település másik oldala felé.
Hogy mi erre a megoldás? A városházán most azt favorizálják, hogy ezeket az iskolás korú gyerekeket és autózó szüleiket Tolnát-Baranyát megkerülve, egy összekötőnek nevezett úton körbekergetik.
Nem állítanám, hogy ez ne lenne egy reális alternatíva, hiszen a makkosi-nagyszénási régió jelen állapotában (és a helyi buszjáratok elindulásáig mindenképpen) praktikusan csak autóval élhető. A kérdés inkább az, hogy Budakeszi városfejlesztési stratégiájában vajon a belső autóforgalom serkentése szerepel-e vagy a csökkentése. Vagy egyáltalán szerepel-e benne erről valami.
Ha az önkormányzat esetleg a Budakeszin belülről induló autózás csökkentését tűzné ki célul, mint azt a 20-30 milliárdos buszsávprojektet menedzselő állami cég teszi, akkor viszont lenne másik megoldás:
az új iskolákat (és persze új óvodákat, bölcsődéket is)
a Fő utca makkosi oldalára kellene építeni.
Ilyenkor szoktak azzal jönni, hogy kellene, de nincs hová. Ez azonban nem igaz: volt is, van is. A régi szennyvíztelep (a klikkelve kinagyított képen felkiáltójellel jelölve) most is egyben van, és önkormányzati tulajdonban áll. A közvagyon kijátszása zajlik, az tény, ezt kommunikálják úgy a városvezetők, mintha az a terület már nem is létezne a város számára – de ez egy másik történet.
