Hány tanteremre lenne szükség? Hol lehet bővíteni, és hol lehet újat építeni? Milyen sorrendben? Ki fogja mindezt finanszírozni? Ezek nemcsak a mai, 15 ezres Budakeszi fojtogató kérdései, hanem a leendő 25 ezresé is. Ilyen messzire kell a városvezetőknek előretekinteniük.
A 6-17 éves korosztályokban meredeken emelkedik a budakeszi lakosok száma. 400 általános iskolai és 200 gimnáziumi helyre lenne szükség az egyensúlyhoz.
Újabb előrelépésnek lehetünk tanúi Budakeszi oktatási életében: az idei beiratkozók már két intézmény közül választhattak. Pár év múlva viszont már az is kérdéses lesz, hogy beférnek-e. Hogy miért? Mert sem a minisztériumnak, sem a tankerületnek, sem az önkormányzatnak nem volt fontos, hogy az új fenntartó új férőhelyeket is létrehozzon.
Van a városvezetőknek egy sikersztorija, amelyet gyakorlatilag titkolnak. De most lehull a lepel: pénzt hoznak Budakeszinek. Csak egy bibi van, olyan dologgal hozzák, amire a régi szennyvíztelep helyén ők költenek. Mi ebben a logika?
A világjárvány nem csak súlyos betegeket és elhunytakat hoz, hanem munkanélkülieket és gazdasági sokkot is. De nem úgy, mint a 2008-as krízisben, amikor minden a fejünk felett történt. Most mi magunk is többet tehetünk a túlélésért és a kilábalásért.
Közszolgálati különkiadás. Egy Budakeszin élő biológus összegző fordítása, amely nem biológusi mivoltából fakadt, inkább a józan paraszti ész és a sajnálatos aktualitás késztette. Samu Ferenc írása
A pályázat olyan feltételeket szab és a projekt olyan üzleti feltevésekre épül, amelyek egyenes úton vezetnek a terület értékesítéséhez – és ezzel egy kiváló lokációval rendelkező, pótolhatatlan vagyontárgy elvesztéséhez.
Most, hogy úgy tűnik, saját forrásból kell megoldani, 125 millióért elbontják az épületeket, és még 80 milliót szánnak a talajcserére. A fő kérdés, hogy mibe önti a pénzt az önkormányzat: a vállalkozói szférába vagy a közösségi hasznosításba?
A régi szennyvíztelepről 2014-ben azt ígérték, hogy rekultiválják és közösségi célra hasznosítják. 2019-ben már azt, hogy vállalkozói parkot csinálnak belőle. De nem öt év, hanem öt nap alatt változott minden az ellenkezőjére – és áldoznának be egy pótolhatatlanul jó helyen fekvő területet.
Lehet-e Budakeszin a kerékpározás reális alternatívája az autózásnak és a buszozásnak? Nem lehet! Avagy mit jelent a paradigmaváltás egy agglomerációs kisváros közlekedésében. Kóródi Péter írása