A 6-17 éves korosztályokban meredeken emelkedik a budakeszi lakosok száma. 400 általános iskolai és 200 gimnáziumi helyre lenne szükség az egyensúlyhoz.
A település iskolai ügyeiben zajló, hol viharos, hol lappangó változások egyvalamiben nem jártak számottevő eredménnyel: hogy mennyi tanulót tudnak fogadni az intézmények.
Sem a tavaly átadott kerekmezői épület, sem a SZIÁ-ból most kiváló nemzetiségi iskola nem hozott létre új férőhelyeket, csupán a meglévőket csoportosította át ingatlanok, illetve fenntartók között.
Az iskolás korú gyerekek száma viszont évről-évre emelkedik, méghozzá a teljes népesség növekedését meghaladó ütemben. Így folyamatosan nyílik az olló az igények és a férőhelyek között.
A fenti grafikon még szépíti is a helyzetet, hiszen a Prohászka algimnáziumi helyeit teljes egészében tartalmazza, holott nekik nincs körzetes beiskolázási kötelezettségük, ebből a korosztályból kb. 100 diákjuk nem is Budakesziről érkezik.
Ha ezt a száz, településen kívülről betöltött helyet hozzáadjuk a grafikonon látható kb. 300-as különbséghez, akkor
az általános iskolás korú gyerekek számához képest
kb. 400 férőhelyes hiányt valószínűsíthetünk.
Ez azonban nem azt jelenti, hogy csak négyszáz diák ingázik Budakesziről más iskolákba, hanem azt, hogy 400-zal több, mint amennyi reggelente Budakeszire érkezik. Hiszen ismert jelenség, hogy a SZIÁ-ba iratkozó tanulókat bejelentik egy itteni címre, és ugyanígy tesznek más relációban azok a helyiek is, akik egy fővárosi vagy egyéb iskolát céloznak meg.
Ez az érték tehát az ingázó 6-13 évesek egyenlege, amely létrejöhet például 100 beutazó és 500 innen induló gyerek eredményeként. Mondanom sem kell, hogy ezzel jelentősen hozzájárulva a reggeli dugókhoz.
És eddig csak az általános iskolás korosztályról beszéltünk. A gimnazista korúaknál arányaiban hasonló különbség észlelhető – és ez is az utóbbi évek dinamikus növekedésének köszönhető.
Ez a grafikon is szépít egy ponton, mert a férőhelyeknél tartalmazza az NSJG egy plusz osztályát az ötéves képzésben. Mivel a gimnáziumokba bárhonnan beiskolázhatóak a diákok (nem kell átjelentkezniük), viszont tőlünk kifelé nincsenek ilyen intézmények,
a középiskolás korosztályban jelentkező kb. 200 férőhelyes hiány egy fővárosi ingázási egyenlegnek tekinthető.
Csak feltehetően jelentősen magasabb értékek szaldójaként. Ha a helyi gimnáziumokba szűk kétharmad arányban járnak budakesziek, akkor például 200 beutazó és 400 innen induló csatlakozik a reggeli helyközi forgalomhoz.
Akárhogy is nézzük, durvul a helyzet. És bár a férőhelyeket ábrázoló, majdnem egyenes vonalakban néha van néhány fel- vagy lelépcsőzés, ezek valójában csak azt takarják, hogy a változó előírások alapján több vagy kevesebb tanulót lehet-e felvenni ugyanazokba az épületekbe.
Egyetlen kivételként a 2019-ben átadott kerekmezői iskola szerepel, amely a Forfa és a Zeneiskola kiváltását sokkal nagyobb összalapterületen és sokkal több, egyéb oktatási célú, illetve kiszolgáló helyiséggel valósította meg. Papíron meg is emelte a két telephelyen együttesen befogadható gyerekek számát 75-tel, de ez inkább besűrítést jelentett, mint valódi tantermi négyzetmétereket.
A fennálló 400, illetve 200 fős férőhelyhiány hasonló méretű, de nem kiváltó, hanem helyteremtő beruházásokat igényel,
az általános iskolás korosztályban 14 tanteremre,
a gimnazistáknál 6 tanteremre
lenne szükség az egyensúly helyreállításához.
Most. Mert a grafikonokat nézve évente egy-egy tanteremmel többel kell számolni egészen addig, míg a jelenlegi trend meg nem törik. Hogy ezeket egyáltalán hol lehet és hol érdemes megépíteni, mennyivel kellene előregondolkodni, illetve ki mit tehet az ügy érdekében, arról szóljon a következő poszt. Innen folytatjuk...
