Sosem volt még ennyi iskolakezdőnk, mindkét épület zsúfolásig megtelt, de egy újabb iskolának nincs helye. Hiába támogatná a tankerület, hiába segítenének a helyben lakó állami vezetők, hiába adna rá pénzt a kormányzat: az egyetlen alkalmas köztelkünkre ipari csarnokokat és irodaházakat építenének. Kiknek az érdekét tartják többre a városházán? Tizenkét vállalkozásét vagy több ezer gyermekes családét? 

Tavaly tavasszal még egyetlen általános iskolába jelentkezhettek a nebulók (szülei), majd igény szerint mehettek át az ősszel induló német önkormányzat iskolájába. Idén áprilisban már két intézmény közül választhattak a beiratkozók.

Ez valódi választási lehetőség volt, a Wudisuli létrejöttével markánsabb arculatot kapott a nemzetiségi oktatás, a SZIÁ-ban pedig még jobban ráfeküdtek az angol nyelvi képzésre. Külön-külön mindkét iskolának nagyobb vonzereje lett, mint amikor még egy intézményként működtek: a SZIA hat induló osztályába 166-an, a Wudisuli két elsős osztályába a meg nem erősített hírek szerint 53-an jelentkeztek, azaz

a tavalyi 195 jelentkező után idén 219 gyermeket
írattak be a budakeszi iskolák első osztályaiba.

A helyi oktatás népszerűségének növekedése nemcsak az iskolakezdők számában nyilvánul meg, hanem az iskolák megtartóerejében is. Hát igen, ezzel jár, ha javul az oktatás színvonala, ilyenkor mutatkozik meg, hogy az eddigi létszámok az Budakeszire jellemző magas elvárásokhoz képest alacsony nívóból is következtek.

Így viszont egyre többen maradnak nyolcadikig, hiszen miközben ütemesen nő az alsós tanulók száma, sem a Prohászka, sem a többi nyolc, illetve hatosztályos gimnázium nem tud több diákot felvenni – és az emelkedő színvonal miatt már a szülők is kevésbé motiváltak az iskolaváltásban.

Osztályok szintjén ez úgy fest, hogy idén szeptembertől a két suliban együtt öt darab 5. osztály indul, de 2022-től már valószínűleg hat osztálynyi diák kezdi meg a felső tagozatot. Ebből következőleg három-négy év múlva települési szinten alsóban négyszer 8 osztállyal, felsőben pedig négyszer 6-tal számolhatunk. Ez ugyebár összesen 56 tantermes létesítményeket feltételez, ám ennek a kapacitásnak egyelőre a nyomát sem látjuk.

Tanulói létszámok szintjén már most sokkal rémisztőbb a helyzet:

ősztől kb. 600-600 gyerek tanul majd a 12 és 16 tantermesre,
azaz 324 és 432 fősre tervezett iskolaépületekben.

Ez a közösen használt Knáb János utcai, közös telephelyen eddig soha nem látott zsúfoltságot eredményez, és a Kerekmezőn is „felélik” a speciális termeket, ami gondot okoz pl. az osztott csoportos tanóráknál. A 2021/22-es tanévben tehát mindkét intézmény el fogja érni a működőképességének végső határát.

Ez azt jelenti, hogy a fenntartóknak jövő nyáron már konténereket kell beszerezniük az oktatáshoz, mert ennyi idő alatt nincs esély felépíteni a lehetséges bővítéseket. Azokhoz legalább 2-3 évre van szükség, és amíg erre nem kerül sor, nagyjából erre a látványra kell felkészülnünk:

A várva-várt bővítéseket illetően az Árpád fejedelem téri karéjon viszonylag egyszerűbben felépíthető egy új szárny vagy több kéttantermes modul. A régi, közös suliban egy kicsit nehézkesebb a dolog, mert előbb le kéne lebontani a Forfa-házakat, amelyekben a jelenleg is használt konyha, ebédlő és tornatermi öltözők vannak. Ez utóbbi problémát tovább árnyalja, hogy a tavalyi átjelentkezések és a mostani beiratkozások alapján

a Wudisuli egy 16 osztályos, 400+ fős intézmény lesz,
amely önmagában ki fogja tölteni a régi épületet.

Szóval ha az állami fenntartó nem szeretné folytatni a kényszerű társbérletet, egy új, szomszédos létesítményben minden funkciót meg kell kettőzniük. A tankerületnél azt is látják, hogy a Knáb János utcai épület jövőbeli átengedése, illetve a tanulói létszám ilyen mértékű növekedése mellett nem lesz elég a meglévő telephelyek 8-8 tantermes bővítése.

A Klebelsberg Központ elnöke már 2018. november elején, egy fórummá bővült kerekasztal-beszélgetésen említette, hogy a kerekmezői épület átadása után már kezdhetnék is építeni a következő iskolát.

A tankerületi központ vezetőin tehát nem múlik, hogy a minisztériumon keresztül eljuttassák a sürgős beruházási igényeket a kormány elé. Ebben minden bizonnyal

számíthatnánk a helyben lakó miniszterre,
államtitkárokra és helyettes államtitkárokra,

akik közül egyikőjük (örök hála) biztosan aktív szerepet vállalt a kerekmezői iskola előkészítésekor is.

Már ha lenne, amiért lobbizhatnak. Egy ilyen beruházás alapfeltétele ugyanis, hogy tálcán kínálják hozzá az ingatlant, amin egy csomó pénzt el lehet költeni. Állami részről szinte mindenre tudnának pénzt adni, de telket nem tudnak alá tenni.

Egy ilyen sűrűn lakott és drága régióban, mint Budakeszi, nem fognak jó előre kisajátítani 10-15 darab lakóházat, darabját cirka 100 millióért, azaz összesen 1-1,5 milliárdért, hogy a bontásukkal iskolaépítésre alkalmas ingatlant nyerjenek.

A megfelelő telek biztosítása (és csak az) az önkormányzat reszortja lenne. Az előbb említett, nyilvános jelzés óta azonban a városházán mindössze odáig jutottak, hogy tavaly novemberben, azaz két év elteltével felajánlották a kerekmezői karéjt a tantermi bővítésre, de

semmilyen területet nem tudnak felkínálni
egy harmadik általános iskola építésére.

Ennek fő oka, hogy a városvezetők a 2014-es helyi választás lefutásától annak a lázában égnek, hogy az egyetlen e célra is alkalmas telekből, a régi szennyvíztelep 3 hektáros ingatlanából hogyan csináljanak pénzt.

Ez a célkitűzés egy totális szereptévesztés eredménye. A választott képviselőknek nem profitelvárásokra kéne hajtaniuk, hanem azt kellene segíteniük, hogy minél többeknek kedvezzen a közvagyon felhasználása.

Vállalkozói parkként 12 beruházó költözne a területre, építene csarnokokat, irodákat és adna munkát maximum pár száz embernek, a zömükben nem is helyieknek. Ugyanez a terület iskolaként (és óvodaként, illetve városközpontként) egy tanévben hat-nyolcszáz gyermekes család életét könnyítené meg, 20-30 éves távlatban meg több ezerét.

Amikor a polgármester és társai kizárólag a pénzre utaznak, egyrészt a saját választóik ellen dolgoznak, másrészt a tankerület és az állami vezetők segítő és előremutató szándékaival is szembemenne. Semmit nem ér a rengeteg potenciális lobbistánk közbenjárása, ha nincs mivel házaljanak a pénzcsapoknál.

A helyzet azonban ennél is rosszabb: nemcsak pillanatnyilag, hanem évtizedekre előre elvágják az ilyen lehetőségeinket azzal, hogy

elherdálják Budakeszi legfrekventáltabb köztelkét,
egytucatnyi vállalkozás érdekeit preferálva
több ezer gyermek és a családjaik rovására.