2014-ben a polgármester azt ígérte, hogy a rekultivációt követően közösségi célra hasznosítják. 2018-ban pályáztak és nyertek, hogy önkormányzati tulajdonú vállalkozói parkká alakíthassák. 2021-ben ugyanaz a polgármester az itt kialakítandó telkek eladhatóságáról döntött. Megint át lettünk b*szva.
A régi szennyvíztisztító ingatlana a közvagyon része. Eme vagyontárgy akkor értékelődött fel igazán Budakeszi számára, amikor a 2010-es évek első felében uniós és állami pénzből vadonatúj szennyvíztelep létesült három kilométerrel messzebb.
A felértékelődést maga a projekt is generálta, hiszen a pályázat elnyeréséhez kellett belterületbe vonni Makkosmáriát, amely intézkedés – a csatornázással együtt – egy komplett városrész benépesüléséhez vezet.
A telep ingatlana az új belterület és a spontán növekvő Nagyszénászug közlekedési útvonalainak metszéspontjában áll. Így lett a megüresedő 3 hektáros, immár frekventált köztelek egy leendő tízezres lakótérség egyetlen intézményi területe.
Ezeket az összefüggéseket egy évtizede még mindenki látta a városházán. A FIDESZ-KDNP 2014-es választási programjának polgármesteri blokkjában például szó szerint az szerepel, hogy
„Rekultiváljuk és közösségi célra hasznosítjuk
a régi szennyvíztisztító telepet.”
A polgármester ígéretének az adott különleges súlyt, hogy Budakeszi vezetését az önkormányzatiság kezdetétől áthatja az eladásmánia, mint a bármikor aktuális pénzhiány ultimate megoldása.
E mánia ékes példájaként már a 2014-es választás után pár hónappal, felettébb titkosan „meghirdették” a szóban forgó terület kisebb, ám legértékesebb részét, amely ötletüket aztán a kirobbanó botrány hatására elvetették.
Az eset ugyan egy pillanatra fellebbentette a fátylat a városvezetők valódi szándékairól, de utána két évig tartották magukat a sztorijukhoz. Például megrendeltek egy rekultivációs tanulmányt attól a cégtől, amelyik korábban a település víziközmű-vagyonát becsülte fel, később meg dupla áron vállalta a rekultivációt, csak aztán mégsem tudott rá állami pénzt szerezni.
A bennfentes cég 2017 őszére szállította le a tanulmányát, amelyben olyan fordulatok árulkodnak a megrendelői szándékról, mint „a területre elsődlegesen tervezett logisztikai és ipari park” (29. oldal). Ennek fényében nem meglepő, hogy az anyagban (61. oldal)
már csak három hasznosítási javaslat szerepelt:
gazdasági funkció, logisztikai funkció, ipari funkció.
Ha valaki nem látná a lényegi különbséget a három verzió között, ne magát okolja, csak nüansznyi eltérésekről van szó. Mindössze arra szolgálnak, hogy helyettesítsék a valódi alternatívát.
Mert hogy, hogy nem, az alkotókban sem a közintézményi, sem a rekreációs és sportcélú hasznosítás nem merült fel lehetőségként. Annak ellenére sem, hogy a terület akkor még intézményi övezetbe volt sorolva az eredeti célnak megfelelően.
Nos, ezek a felkent szakértők nyithatták fel a városvezetők szemét, hogy ezt a 3 hektárt akkor sem lehet, sőt, nem is szabad közösségi célokra használni, ha egy leendő tízezres városrész egyetlen, például iskolaépítésre alkalmas köztelke.
A dokumentum ugyanakkor hosszasan taglalja, hogy milyen pályázatokat készítenek elő a kormányzatban a hasonló adottságú ingatlanok gazdasági hasznosítására. És lőn, a képviselők a tanulmány elfogadása után nyolc(!) nappal már döntöttek is, hogy részt vesznek azon a pályázaton, amelyen
ÖNKORMÁNYZATI TULAJDONÚ
vállalkozói parkok kialakítására
lehetett pénzt nyerni. A kiírásban deklarált koncepció az volt, hogy a köztulajdonban álló és maradó, lehetőleg barnamezős fejlesztések majd hosszú távon bevételt termelnek a nyertes önkormányzatoknak.
És bár a minisztériumban elsősorban ÉPÜLETEK felújítását és/vagy építését, majd üzemeltetését kívánták támogatni, végül átment a budakeszi városvezetés azon projektterve, hogy a pályázati pénzből TELKEKET közművesítenének és adnának bérbe az azokra építkező vállalkozásoknak.
Ez a konstrukció önmagában prognosztizálja a telkek eladását. Ha egy vállalkozó kibérel egy 60 milliós telket, és ráépít egy 300 milliós épületet, akkor a saját befektetésének forgalomképessége miatt előbb-utóbb meg szeretné venni a telket is. Sőt, feltehetően már a bérleti szerződésben rögzíteni szeretné a vételi opcióját.
Nos, pont ez történt, azaz nem történt, amikor az önkormányzat felhívására a 12 meghirdetett telekből csak kettőre tudtak nyertes bérlőt hirdetni. Az érdektelenség láttán tekertek egyet a dolgon, hogy a polgármester február végi határozatának 3. pontja szerint a következő kiírásban
már az ADÁSVÉTELI előszerződés
lehetősége és szövegezése is szerepeljen.
Ez azt jelenti, hogy a jelentkezőkkel eleve olyan szerződést kötnének, amely a bérlő számára biztosítaná a telek megvásárlását. No, persze csak 3 év elteltével, hiszen a minisztériumi pályázat alapján ennyi ideig fenn kell tartaniuk a vállalt feltételeket, azaz a bérleti jogviszonyt.
A régi szennyvíztelep sem kivétel tehát: amint valami értékesíthető kerül a városvezetők kezébe, a lappangó eladásmánia a felszínre tör, majd száguld józan észen és tiszta lelkiismereten át. Olyan ez, mint egy szenvedélybetegség, amelyben a páciens csak a következő dózisra bír fókuszálni, és nem tud normális életet élni.
Az önkormányzat például képtelen befejezni a szőlőskerti gazdasági területet, ahonnan ÉVENTE lehetne százmilliós léptékű plusz bevétele, de helyette
EGYSZERI százmilliós léptékű bevételért
eladná nemcsak egy komplett városrész,
hanem az általuk nagyra fújt település jövőjét.
És sajnos pont úgy, mint egy függő beteg, titkolóznak és hazudnak, hogy ne kerüljön napvilágra a mániájuk, és ez a hazudozás további károkat okoz.
Amit az önkormányzat és kiemelten a polgármester csinált a 2014-es ígéretétől a 2021-es döntéséig, az nem csupán egy újabb, pótolhatatlan vagyontárgy eltékozlása, hanem az állampolgári bizalom aláásása.
Annak a közbizalomnak, amely miatt választók 60-80 százaléka megy el négy-öt évente szavazni, hogy a választott vezetőik az érdekükben, illetve a gyermekeik és unokáik érdekében gazdálkodjanak a közjavakkal.
És itt most nem arról van szó, hogy ki ígért nagyobb kacsalábon forgó palotát, amit aztán nem sikerült a harmadik ciklusban sem felépíteni. Ez itt most 15 ezer polgár konkrét megkárosítása, és másik, jövőbeli tízezer meglopása. Ha régi szennyvíztelep ingatlanát elhasználják vagy értékesítik, az lesz
Budakeszi rendszerváltás utáni történetének
legnagyobb politikai bűncselekménye.
