A Kerekmező átadása alaposan át fogja rendezni a helyi oktatást, valódi választási lehetőséget kínálva minden budakeszi családnak. 

A SZIA épületéért folyó verseny előreláthatóan egy új intézmény alapításával ér véget, amely első körben a mostani diákok (és pedagógusok) felét tudja átvenni az állami elődtől.

Sokak számára ez már önmagában is hihetetlen fejlemény, a változás azonban távlatosan még ennél is jelentősebb lesz. Nemcsak azoknak, akik majd oda járhatnak, hanem az összes budakeszi családnak, akik nemsokára

első osztálytól választhatnak a helybéli iskolák közül.

A fő kérdés így előbb-utóbb az lesz, hogy mi közül is választhatnak. Az egyelőre teoretikus összehasonlítást érdemes az alapoknál kezdeni, azaz a (leendő) fenntartók, illetve tanári kar által képviselt értékrendnél.

Erről kicsit fura módon pontosabb képet kaphatunk a Knáb János utcai szárnyért még csak versengők esetében. Mind a katolikus egyház, mind a német önkormányzat erős hagyományokra épül, és ezen hagyományok folyamatossága élteti.

Ebben az értelemben mindkét potenciális alapító konzervatív, és sokkal több bennük a közös érték, mint a különbség, még ha más-más időtávlatban és némileg eltérő identitások mentén is szerveződnek. Akár külön, akár valamilyen kooperációban veszik át a fenntartást,

a SZIA mostani telephelyén alapítandó iskola tradicionális bázison, egyházi és/vagy nemzetiségi oktatást fog nyújtani.

A másik, az érdi tankerülethez tartozó, új létesítményben közel sem lesz ilyen egyértelmű a helyzet. A jelenlegi monstrumban ugyanis – a központilag általánosan preferált, illetve helyben vállalt, nemzetiségi irányvonalak ellenére – egybe vannak öntve a különféle értékrendek és világnézetek.

A paletta a német hagyományőrző osztályoktól az angol nyelvi és kulturális fókuszú Szőlőtő-tagozatig terjed, és a tapasztalatok azt mutatják, hogy egy ilyen ernyőintézményen belül ez elég sok konfliktushoz vezet.

A sokféleségből az új fenntartó(k)hoz értelemszerűen a konzervatívabb családok és pedagógusok fognak csatlakozni, így

a Kerekmezőn óhatatlanul a világiasabb,
modernebb irányvonal fog erősödni.

Hogy milyen mértékben, az ma még rejtély. Talán fogalmazhatunk úgy, hogy ez a spontán átalakulás a „maradók” számára inkább lehetőség, mint adottság.

Az oktatásban ugyanis kormányzatilag a hagyományos értékrendet preferálják, de Budakeszin öngyilkos küldetés lenne az újonnan alapítandó egyházi és/vagy nemzetiségi iskola mellett e téren alternatívát kínálni.

Ha az állami iskolában nem szeretnének a Knáb János utcából kiszorultak intézményévé válni, és ezzel az alsó tagozatra is kiterjeszteni a mostani szerkezetben megvalósuló szegregációt, akkor

a Kerekmezőn valami nagyon különbözőt kell csinálni,
mint a láthatáron feltűnő, konzervatív irányultságú iskolában.