A régi szennyvíztisztító tavasszal bezár, és felszabadul egy óriási terület. Akkora, hogy átköltözhet oda a buszvégállomás meg a GAMESZ-telep, elfér egy hulladékudvar, majd pár évtized múlva óvoda, iskola is épülhet a makkosi beköltözőknek. Már ha addig hozzájutunk.
Akik ismerik Schmidt Egon könyveit, talán emlékeznek azokra a történeteire, melyeket a Bodzás-árok mentén tett madarász kirándulásai ihlettek. A szerző, a terület madárfajainak és természeti értékeinek szakavatott ismerője, 1979-ben hosszas és nem lankadó odaadással elérte az akkori budakeszi városvezetésnél, hogy a pataknak a város felé eső 600 méteres szakaszát védetté nyilvánítsák. Ez az intézkedés megakadályozta a város terjeszkedését – mindeddig. Koós Kolos írása
Az előző posztokból már tudjuk, kiknek miért jó, és miért nem jó ez a beruházás. De ki garantálja, hogy nekünk tényleg hasznos lesz? És ki véd meg minket az eddig elhallgatott károktól? Háromrészes sorozatunk befejező darabja.
Két hete aláírták a szerződést az új szennyvíztelep és csatornahálózat építéséről. Nagy ünneplés volt: beszédek, koccintás, mosolyalbum. Minden nyertes nem lehetett ott, a várható károkról pedig szó sem esett. Háromrészes sorozatunk első darabja.
Új szennyvíztelep épül, a régi bezár. A felszíni víz nélkül elpusztul egy különleges, védett élőhely, de más problémák is felmerülnek. Koós Kolos írása
Naponta több mint kétezren töltik meg Budakeszi bölcsődéjét, óvodáit és iskoláit – csurig. Ahogy egyre többen lesznek, úgy kellenek majd újabb csoportszobák, tantermek, tornacsarnokok és tágas udvarok. Meg egy tanuszoda. Hová férnek? Közel lesznek vagy a város túlvégén?