Szorít a határidő, egyre-másra derülnek ki a projekt hátrányai és kárai, egyre nagyobb kockázatokat vállalnak a városvezetők. Most éppen egy kétes ügybe keveredett vállalkozással készülnek szerződni.
Számtalan kritikával és okoskodással a hátam mögött a régi szennyvíztelep esetében van egy megfigyelésem: az önkormányzatnál olyan csökönyösen ragaszkodnak a projekthez, mint még semmihez.
Volt itt már sok ügy, amelyiknél a városvezetés előbb vagy utóbb behúzta a féket, illetve korrigált, ahogy azt közérdekre és közvélekedésre érzékeny politikusoktól el is várja az ember, szóval általában végül helyes mederbe kerültek a dolgok.
Ennél a projektnél viszont a felmerülő újabb és újabb problémák eddig csak kitartó hallgatást, illetve egy darab dühödt kirohanást váltottak ki. A döntéshozók összeszorított szájjal, a legkisebb korrekció nélkül menetelnek tovább. Gyanúm szerint ebben a pályázatfókuszú gondolkodásuk is ludas:
azt hiszik, hogy egy úton haladnak a kitűzött cél felé,
valójában azonban egy örvényben pörögnek egyre lejjebb.
És nem úgy tűnik, mintha ezt felismernék. Először a növekvő város mindennapjainak ellehetetlenítése miatt kellett volna elgondolkozniuk, hogy jó-e Budakeszinek ez a pályázat. Majd az üzleti terv buktatóinak és a sokkal ígéretesebb fejlesztési alternatíva tudatában mélázhattak volna el.
A bérlői ajánlatok csekély száma pedig már fejbe kellett volna kólintsa őket, hogy itt valami nagyon nem stimmel, de ehelyett inkább vállalták a későbbi értékesítés és a törvényszerűen bekövetkező vagyonvesztés beismerését.
Ugyanezt a becsavarodási folyamatot követhetjük a kivitelező kiválasztásánál is. Amit feltehetően erősen indukál a projekt 2021. november 10-i (a szerződés aláírásától számított előbb 24, majd meghosszabbított 36 hónapos) véghatárideje.
Első alkalommal még bőven időben, 2020 december elején hirdették meg az akkor még két részre bontott munkát.
Az 1. rész az ingatlanon maradt 1390 m³ vegyes kommunális hulladék elszállítása volt, amely hogy, hogy nem, ottmaradt az amúgy pótmunkával is megfejelt, de még mindig relatíve olcsó rekultiváció után.
Ezt a munkarészt ugyanaz a helyi vállalkozás, az Otee Kft. nyerte el, amelyik fél évvel korábban rekultiválta a területet. És végül másodjára 38%-kal több szemetet talált ott, mint amire a kiírás szólt, és ezt is leszámlázta pótmunkaként.
A 2. rész a tereprendezésre, közművesítésre és útépítésre vonatkozott, de erre a melóra csak a Kert utcai útépítést végző Hornyák Kft. jelentkezett, akik viszont magasabb árat kértek, mint amennyi a pályázatban rendelkezésre állt, így az első közbeszerzés ezen részét eredménytelennek nyilvánították.
Második alkalommal már értelemszerűen csak a takarítás nélküli kivitelezésre kerestek partnert. A kétszer kitolt határidőt követően aztán 60 napot kellett várni, hogy a polgármester a veszélyhelyzeti előírások alapján (és szokás szerint a képviselőket informálisan meghallgatva) az ajánlatokról
képviselő-testületi ülés megtartása nélkül, de mégis
zárt ülésnek nyilvánított egyszemélyi döntést hozzon.
Ennek a vicces metódusnak az oka, hogy így az előterjesztés sem nyilvános, ami egy közbeszerzés elbírálásánál érthető, hiszen némely információk kiszivárgása az önkormányzat üzleti érdekeit sérthetné. A zárt napirendi pontok szabályai miatt a jegyzőkönyvbe sem került bele a határozat, szóval mondhatjuk, hogy sikerült viszonylag titkosan győztest hirdetni.
Szerencsére a közbeszerzési törvény ennél nagyobb betekintést nyújt az adófizetőknek a versenyeztetés menetébe. Már a döntés napján elérhető volt a bírálati szakasz összegzése, amelyből kiderült, hogy három ajánlatot értékeltek.
A legdrágábban a már említett Hornyák Kft. vállalta a munkát, ami azért meglepő, mert mind a Kert utcai útépítésnél, mind a nemrég elnyert farkashegyi kerékpárút közbeszerzésén jelentősen alacsonyabb ajánlatot tett, mint bármelyik versenytársa. Tehát egy általában jó áron dolgozó cégnél második körben sem tudtak annyival lejjebb menni, hogy beleférjenek az általuk is ismert pénzügyi (pályázati) keretekbe.
Hasonló, de egy kicsit alacsonyabb árat jelölt meg a Vianova 87 Zrt., amely az egyéb pontszámai (referenciák, vállalások értékelése) miatt a harmadik helyre csúszott. A nyertes a legmagasabb vállalási összegénél
30%-kal olcsóbb 4-ÉPV Kft. lett, amely többek közt
a táti iparterületen végzett ilyen munkákat.
Ekkora különbségnél okkal merül fel a kérdés, hogy hogyan adhatott a mostani vesztes, de általában olcsó Hornyák Kft. ennyire magas ajánlatot. Lehet-e, hogy elbízta magát, és ahelyett hogy egy időben, egy felvonulással megcsinálná a két szomszédos melót (a kerékpárutat és a vállalkozói parkot), inkább megfejni próbálta az önkormányzatot?
A másik lehetőség, hogy a Hornyák Kft. kétszer is benyújtott, hasonló mértékű ajánlata a reális ár, és a győztesnek kellett annyira a munka és a pénz, hogy kvázi önköltségen bevállalta a munkát. Tény, hogy a 4-ÉPV Kft. tavalyi árbevétele 55%-kal kisebb, mint a 2019. évi, de ez abban a covidos évben nem jelent semmit.
Az önkormányzatnak is lehet mázlija, hogy egy cég szorult helyzetéből fakadóan az átlagosnál jobb árat kap. Ebből aztán persze tudnak bonyodalmak keletkezni, lásd a korábbi VEKOP-pályázaton belül a Fő utcai szervizút és egyéb építmények esetét.
Az viszont már aggodalomra adhat okot, ha emellett más szorultság is felmerül. Márpedig a nyertes cég vezetői és/vagy pénzügyei körül lehet valami szokatlan turbulencia, mert a Bács-Kiskun Megyei Főügyészség
a társaság cégnyilvántartási adatai közé
büntetőjogi intézkedést jegyeztetett be.
Ez nem egy szokványos cégjogi eljárás, a vonatkozó törvény szerint akkor élhetnek vele, ha egy szándékos bűncselekményt a cég előnyére, közreműködésével és/vagy a tagjai, tisztségviselői követnek el.
Maga a büntetőjogi intézkedés háromféle lehet: pénzbírság, a jogi személy tevékenységének korlátozása vagy megszüntetése. Ebből az első jelenti a legkisebb kockázatot, az másik kettő azonban sokkal súlyosabb következményekkel jár.
Emiatt egy ilyen bejegyzés a cégkivonatban nagy piros felkiáltójelként szokott megjelenni a potenciális üzleti partnerek szemében, hiszen például egy megrendelő semmire nem megy az olcsón ígért szolgáltatással, ha nem kapja meg.
Közpénzekkel gazdálkodó szervezetek pedig még ennél is elővigyázatosabban szoktak eljárni. Hogy a városvezetők ebben az ügyben hová tették az óvatosságukat, az rejtély. A folyamatot látva azonban attól tartok, hogy ez a közbeszerzési döntés a pályázati határidő szorításában született, és csak mélyebbre húzza a politikusokat az irracionalitás örvényében.
