A Budakeszi Dugóhúzó szervezésében 6:30-tól 8:30-ig félpályás útlezárást tartanak Farkashegyi Repülőtér előtt, a főút Budaörsről Budakeszire vezető sávjában. A helybéliek húsz éve várnak a megoldásra, és nem akarnak további tíz évet rostokolni a reggeli dugókban, mire történik valami. (A demonstráció háttere szabad felhasználású mindenki számára, akit érdekel és hírt ad róla.) 

Egy húszéves probléma megoldatlanságából, a felelősség elhárításából és a kilátástalanságból lett elege a budakeszieknek. A helyzet megértéséhez érdemes először a reggeli forgalmat ábrázoló térképre pillantani: 

Budakeszi egy 15 ezer lelkes kisváros, amely csak azért nincs teljesen összenőve a fővárossal, mert köztük van a budai erdőség. Budapesthez a 2x1 sávos Budakeszi úton át csatlakozik, amelynek folytatása, a település Fő utcája egyben a Perbál-Zsámbék vonaltól keletre eső terület köldökzsinórja:

a régió lakói ezen az útvonalon érik el a budapesti
munkahelyeket, iskolákat és egyéb szolgáltatásokat.

Budakeszin keresztül azonban nemcsak a térség lakossága jár, hanem az M1/M7 autópályák és Észak-Buda között közlekedő, Budaörsöt és a budai hegyvidéket megkerülő autósok is. A kétfajta forgalom jellege teljesen más: a környéken lakók (kb. 70%) gyűjtőútként, az autópályák felől érkezők (kb. 30%) elkerülő útként használják a Budakeszi utat és annak meghosszabbítását.

Ebben az összetételben a Fő utca kiterjesztett fővárosi főútvonalként működik, napi 22 ezer jármű áthaladásával. Ez megegyezik egy mérsékeltebb terhelésű hazai autópálya napi forgalmával. Emiatt a reggeli csúcsidőszakban a budakeszi mellékutcákon is áldatlan állapotok uralkodnak. A zöld jelzés ellenére a főútra kihajtani képtelen autósok frusztrációja, illetve a dugót kerülőutakon előzni próbáló sofőrök szabályszegései miatt balesetveszélyes szituációk tömkelege alakul ki, és a településen belüli gyalogos és kerékpáros közlekedés is ellehetetlenül.

A helyzet az agglomerációs népesség töretlen növekedése miatt évről évre romlik. Ennek ellenére

minden szereplő csak a másikra mutogat,
illetve tesz különféle, a távoli jövőbe vesző ígéreteket,

mint például az M0 körgyűrű bezárása, elkerülő út építése vagy a településen végigvezetett buszsáv kialakítása.

Az ilyen útépítések és útszélesítések azonban egyrészt csak 5-10 éves távlatokban valósulhatnak meg, másrészt többségükben az amúgy is bővíthetetlen, bel-budai csomópontokba (Budagyöngye, Széll Kálmán tér) vezetnék a forgalmat. Egy lefolyórendszer kapacitását sem a házon belüli csövek mérete határozza meg, hanem az utcai gerincvezeték legszűkebb keresztmetszete.

Az egyetlen szempont, amelyben elvileg mindenki egyetért, hogy a közösségi közlekedés fejlesztése nagyban segítené az autósok átszoktatását. Csakhogy a reggeli csúcsidőben a kocsiknál nagyságrendileg több utazót kiszolgáló buszok ugyanúgy a dugóban araszolnak, a megállókba való kiállásokkal hosszabb menetidőt produkálva, mint az azonos útvonalon közlekedő autósok. Jelenleg

a közösségi közlekedés semmilyen forgalmi előnyt
nem élvez az egyéni (autós) közlekedéssel szemben,

a jogosítvánnyal rendelkezők kizárólag költség- és kényelmi szempontok szerint döntenek a kocsi vagy a busz használata mellett.

A buszok reggel csak akkor tudnának tempósan haladni, ha az autósok ebben a rövid, egy-másfél órás időszakban nem terhelnék túl a főútvonalat. A Budakeszin belülről induló forgalomtól a településen belüli lámpák védik a Fő utcát, és erre a sorsra jutnak a Telki felől igyekvők is. Páty és Budaörs felől azonban korlátlanul áramlanak be a gépkocsik. Az utóbbi irányból, az M1/M7 felől több mint kétszer annyian jönnek, és bár

ez csak töredéke az említett autópályák forgalmának, de a Budakeszi úton a főváros felé haladó forgalom 30%-át adják.

Ez az autótömeg javarészt alternatívaként használja ezt az útvonalat a budai városrészek átszelése helyett. Logikus lenne, hogy a mérete, utánpótlása és átterelődési lehetőségei miatt ennek a forgalomnak a „le- és feltekerésével” is védenék a buszok útvonalát a túlterheléstől. Mint egy csappal, ha kezd megtelni a kád vízzel.

Budakeszi csapja a Budaörs felőli első lámpa lehet, ezt kell úgy programozni, hogy csak annyi autót engedjen a Fő utcára, amennyi a Budakeszi út felé ki is tud folyni. A helybéliek különböző fórumokon és csatornákon tíz éve bombázzák az illetékeseket, hogy

a településhatáron szabályozzák a forgalmat,
és ne csak a Budakeszin belüli lámpákkal.

A torlódások nyilvánvalóan ott keletkeznek, ahol „megfogják” az autósokat. Nem kellene egy kisváros lakóinak az életét megkeseríteni a belső dugók kialakításával, miközben kívülről akadálytalanul ömlenek be az autók.

A Budakeszi Dugóhúzó azért küzd, hogy a budakeszieknek ne kelljen újabb éveket, évtizedeket várni a helyzet kezelésére. Méghozzá egy olyan forgalomszervezési megoldást preferálva, amely az ígérgetett alagutas M0, budaörsi vasút, elkerülő út vagy buszsáv milliárdos költségeihez képest fillérekből megvalósítható lenne. Azt üzenik a döntéshozóknak, hogy elérkezett a cselekvés ideje: a Budaörsi úton kialakított zsilippel szabályozni a városba beömlő forgalmat.