Budakeszi Dugóhúzó néven indult új civil kezdeményezés, amely a település közlekedési anomáliái közt szeretne rendet vágni. Kezdve a reggelente a főváros felé kialakuló dugóval, hogy a gyökerénél ragadják meg a legfőbb problémát. 

Vannak dolgok, amelyekben nincs vita, amelyekben mindannyian egyetértünk. Bárkit megkérdezhetünk, hogy mikor a legrosszabb Budakeszi közlekedése, mindenki a hétköznap reggeleket fogja mondani.

„Indulj el fél hétig vagy csak kilenc után, de ha esik az eső, negyed órával korábban, mint szoktál” – hangzik a jó tanács. Ám e népi bölcsesség ellenére rengetegen nem tudják elkerülni az előrelátható dugót, mert nem rajtuk múlik, mikor kell beérniük az iskolába vagy a munkahelyükre.

A sokéves tapasztalatot igazolják a felmérések is. A művház előtt a főváros felé tartó sáv napi forgalmi lefutása hét és fél éve például így nézett ki:

Az ábrába szinte minden bele van sűrítve, amit Budakeszi, illetve a Fő utca közlekedéséről tudni érdemes. A teljes képet nézve szépen kirajzolódik, hogy a forgalom egész nap, kora reggeltől késő estig legalább a főút teljes, névleges kapacitásának környékén zajlik. Ez az alaphömpölygés, amire reggel és délután rárakódnak a nagyobb autós hullámok.

A délutánival az a szerencsénk, hogy időben jobban eloszlik, és csak nagy ritkán tömíti be a Fő utcát, mert alatta marad a sávonként 200 egység per negyedórás (800 E/h) terhelési határnak, ameddig még fenntartható az aktuális közlekedési helyzet. Ez a forgalmi szint jelenthet 40 km/h-s sebességnél 50 méteres szakaszonként egy gépjárművet, de jelenthet

fitt gyalogos tempó (6 km/h) mellett
7,5 méterenként egy személyautót,

illetve a kettő között átlagsebességtől és egyéb körülményektől függően zsúfoltan folyamatos vagy lassan döcögős haladást.

Ha azonban az autók száma ezt a szintet átlépi, mint a reggel 6:45-től tartó egyórás időszakban, akkor menthetetlenül kialakul a dugó. Ilyenkor a Fő utcára még a lámpás kereszteződésekben sem tud annyi autó felhajtani, mint amennyit a zöld jelzés engedne, és a torlódás továbbgyűrűzik a Temető, Kossuth és Erkel utcákra, illetve a többi mellékutcára.

A forgalmi dugó – első blikkre meglepő módon – nem csúcsértékként jelenik meg a grafikonon, hanem drasztikus visszaesésként. Hiszen amikor a forgalom beáll, az út áteresztőképessége hirtelen lecsökken az előbb említett terhelési szintre, méghozzá annak a lépésben haladó változatára. Az ábrából tehát az is világosan kiderül, hogy

a reggeli dugó kialakulásának oka az az autótömeg, amely a 800 E/h-s terhelési szint felett ömlik a Fő utca egy sávjára.

Ha tehát meg szeretnénk előzni a reggeli dugók kialakulását, akkor a csúcsórában a terhelési szint felett érkező 250-300 autóstól kell megvédeni a főutat. Vagy úgy, hogy egyáltalán ne errefelé jöjjenek (ez legfeljebb a Budaörs felől érkező forgalomnál jöhet szóba), vagy úgy, hogy máskor jöjjenek, illetve várakozzanak, és ezzel kisimíthatjuk a tornyosultan érkező hullámot a délutánihoz hasonló szelídebbre.

A példának és magyarázatának legérdekesebb része azonban nem az ábrán, hanem mögötte van: a Magyar Közút minderről már régóta tud. Ők állapították meg a 8102 jelű út ezen szakaszának a kapacitását, tisztában vannak az ezt 33%-kal meghaladó, maximális terhelési szinttel, és ismerik a túlterhelés következményeit. Annyi lenne a dolguk, hogy mindezen ismeretek birtokában közlekedés-szervezőként beavatkoznak, és amikor szükséges,

leszabályozzák a forgalmat arra az ismert szintre,
amelyet a Fő utca még normálisan el tud vinni.

Ez az, amit nem tesznek meg nem évek, hanem évtizedek óta, ez az, amit nem volt képes kipréselni belőlük eddig bármelyik önkormányzat, és ez az, amiből egyre több polgárnak van elege. Világnézettől és pártszimpátiától függetlenül szeretnénk minél kevesebb időt közlekedéssel tölteni, és időben beérni az iskolába vagy a munkahelyünkre. Reményeink szerint ebben segít majd a Budakeszi Dugóhúzó.