A hivatalban két éve küzdenek az átláthatóságért. Aztán jön a városvezetés, összehív egy oktatási fórumot, majd eldugja a rajzokat, amelyekről a fórum szól.
Ahogy növekszik a tervezett iskola mérete, úgy csökken a Kerekmezőnek az a része, amit a városházán lakóövezetté alakítanának. De nem tágítanak: inkább bepréselik az új intézményt egy amorf telekre, csak hogy a többi területet pénzzé tehessék.
A városházán mindent egy lapra tettek fel: az újabb kormányzati támogatásra. Ha bejön, Budakeszinek lesz egy komplett iskolája. Ha nem, akkor nagy a baj.
Az önkormányzat már megint pénz után kutat a zsebeiben, és hogy találjon is, beáldozná a sportóvoda és új iskola mellé tervezett tanuszodát. És az újabb tantermeket, amikre már most szükség lenne.
A képviselők beleszólnának mindenbe, a városvezetés nem készíti elő rendesen a döntési helyzeteket, és a polgármester is a lehető legkisebb felelősséget szeretné vállalni. Az eredmény: egy ritka impotens önkormányzat.
Ennyi gyereknek nincs lehetősége helyben, az általános iskolában vagy a Prohászka algimnáziumában tanulnia. A helyzet pocsék, de ami igazán riasztó, hogy erről az önkormányzati „szakpolitikusok” nem is tudnak.
Van pár dolog, amit évről-évre rendszeresen mérnek a diákoknál. És mivel régóta és az egész országban teszik, az adatok alapján össze lehet vetni az iskolákat, illetve a tendenciákat.
Érzéseink szerint falu, eszünk szerint város. A valóságban meg valami a kettő között, ami a település-kutatók szerint még mindig és folyamatosan változik.