A múlt héten nem a városüzemeltetés, nem a BVV bukott meg. A legkritikusabb helyeken az elmaradt aszfaltozás és a vízelvezetés hiánya miatt váltak járhatatlanná az utak. Ez pedig a városvezetők felelőssége, akik meghekkelték a saját szennyvízprojektjüket, és ígérgetnek meg pályázgatnak ahelyett, hogy menedzselnének.
Most, hogy megkaptuk a nyertes ajánlat egyetlen sorát, kiderült, hogy mennyiből nem sikerült rendesen megcsinálni a csatornázott utcákat. Nem kevésből. Frank Tamás írása
Úgy fest, rendes utak idén már nem lesznek. A kivitelező okkal lobogtatja a szerződést, amit a várossal kötött. Az önkormányzat pedig magyarázkodik, holott csak le kellene tenni az asztalra, hogy mi következik ezután. Frank Tamás írása
Itt az utolsó pillanat, amikor még tehetünk valamit az útjainkért. Hétfőtől péntekig az illetékesek utcánként teljes bejárást tartanak, amelyen a lakosok is részt vehetnek. Hogy mit érhetnek el? Ha odamennek, sokat: összeraktuk a makkosi utak kiskátéját. Frank Tamás írása
Végéhez közeledik a makkosi csatornázás. A csövek már földben vannak, most jönne az utak és árkok rendbe szedése. Ez lenne a város valódi nyeresége: nem az új csatornák és nem az új telep. Csak sajnos van néhány ellenérdekelt.
Az előző posztokból már tudjuk, kiknek miért jó, és miért nem jó ez a beruházás. De ki garantálja, hogy nekünk tényleg hasznos lesz? És ki véd meg minket az eddig elhallgatott károktól? Háromrészes sorozatunk befejező darabja.
A sok pénz, a csatornázás, az útépítés jó dolog. Az előző posztban számba vettük a beruházás előnyeit, most nézzük azokat a problémákat, amikről minden felelős évek óta hallgat. Háromrészes sorozatunk második darabja.
Két hete aláírták a szerződést az új szennyvíztelep és csatornahálózat építéséről. Nagy ünneplés volt: beszédek, koccintás, mosolyalbum. Minden nyertes nem lehetett ott, a várható károkról pedig szó sem esett. Háromrészes sorozatunk első darabja.