Az önkormányzat behúzta a vészféket: addig nem engednek semmit, amíg nem születik új szabályozás a területre. A tapintható kormányzati nyomás ellenére jól tették, hogy ellenálltak, mert a tervezett építkezés és közművesítés az intenzív beépítés előfutára lenne.
A 8102-es főút budakeszi szakasza minden irányban túlterhelt, és fővárosi gyűjtő vagy elkerülő forgalmat bonyolít. Az önkormányzat a Magyar Közútra mutogat, akik viszont nem tesznek semmit. A probléma paradigmaváltást követel Budakeszi közlekedés-szervezésében: le kell válni az országos közúthálózatról, és amiben lehet, a budapestihez kell csatlakozni.
És egyszer csak megjelentek az addig rejtett szülői elvárások... A városházán viszonylag hamar észbe kaptak, de az iskolában nem nagyon tudtak azokkal mit kezdeni.
Hat év után új vezetőt kapott a SZIA, búcsúzunk a régitől. Az ide vezető események és okok többsége eddig rejtve maradt, pedig egyáltalán nem intim részletekről van szó. Az iskola Budakeszi egyik legfontosabb közügye.
A faluból város lett, de ez – az autóforgalmon és a szupermarketeken kívül – alig látszik a településen. A városvezetés próbál lépést tartani a fejlesztési igényekkel, de az egyszeri források kimerültek. A hitel nem valódi bevétel, csak a rendszeresen érkező, friss pénz számít.
Élményszolgáltatók sokasága ostromolja évek óta az önkormányzatot, de a beruházási szándékaikból aztán sosem lett semmi. Pedig nem véletlenül választanák a települést valamelyik szomszédja helyett. Ha valami értékeset tudnak nyújtani az itt élőknek, ne kergessük már el őket!
Ha Budakeszin úgy működne a gazdasági terület, ahogy azt a kijelölésekor tervezték, akkor nem lenne szükség sem hitelekre, sem ilyen-olyan pályázati pénzekre. Valaha a település jövője múlt rajta, most már a jelene.