Talán segíti a régi szennyvíztisztító sorsáról elindult nyilvános vita kibontakozását, ha csokorba gyűjtjük azokat a kérdéseket, amelyek jelentőséggel bírnak a város ingatlan-gazdálkodásában.
A régi szennyvíztelepről 2014-ben azt ígérték, hogy rekultiválják és közösségi célra hasznosítják. 2019-ben már azt, hogy vállalkozói parkot csinálnak belőle. De nem öt év, hanem öt nap alatt változott minden az ellenkezőjére – és áldoznának be egy pótolhatatlanul jó helyen fekvő területet.
Rendeződik a terület, és ezzel egyúttal lehetőség nyílik a régi szennyvíztelep hasznosítására. Budakeszinek sosem volt ilyen esélye, hogy tervezetten tudjon létrehozni egy fél várost kiszolgáló centrumot. P+R parkolóval, iskolával, gimnáziummal, óvodával, bölcsődével, orvosi rendelővel és még ki tudja, mivel. Mindennel, amire nemsokára szükség lesz.
Mikor lett ilyen fontos a közvilágítás? Vagy az orvosi ellátás? A megkérdezettek fele az utak és járdák felújítására voksolt, lámpákról és orvosi ellátásról szó sem esett. A városvezetők nem a lakossági igények, hanem a saját ötleteik és érdekeik alapján adósítanák el Budakeszit.
Kapunk egy halom pénzt, aminek örülhetünk. Hozzáteszünk egy másik halmot, és építhetünk két új csoportszobát. Lóhalálában, mert az önkormányzatnak kevés volt három év a felkészülésre. Vajon tudnak-e gyorsan jól dönteni?
Itt a beiratkozás ideje. Próbálunk a legjobban dönteni: hat-, hét- vagy nyolcévesen vigyük-e, melyik iskolába, melyik tanítóhoz? Megannyi egyéni probléma, de mind egy tőről fakadnak. Milyen iskolarendszer az, amihez ennyire „érettnek” kell lenni?
Naponta több mint kétezren töltik meg Budakeszi bölcsődéjét, óvodáit és iskoláit – csurig. Ahogy egyre többen lesznek, úgy kellenek majd újabb csoportszobák, tantermek, tornacsarnokok és tágas udvarok. Meg egy tanuszoda. Hová férnek? Közel lesznek vagy a város túlvégén?