És egyszer csak megjelentek az addig rejtett szülői elvárások... A városházán viszonylag hamar észbe kaptak, de az iskolában nem nagyon tudtak azokkal mit kezdeni.
Hat év után új vezetőt kapott a SZIA, búcsúzunk a régitől. Az ide vezető események és okok többsége eddig rejtve maradt, pedig egyáltalán nem intim részletekről van szó. Az iskola Budakeszi egyik legfontosabb közügye.
A faluból város lett, de ez – az autóforgalmon és a szupermarketeken kívül – alig látszik a településen. A városvezetés próbál lépést tartani a fejlesztési igényekkel, de az egyszeri források kimerültek. A hitel nem valódi bevétel, csak a rendszeresen érkező, friss pénz számít.
Élményszolgáltatók sokasága ostromolja évek óta az önkormányzatot, de a beruházási szándékaikból aztán sosem lett semmi. Pedig nem véletlenül választanák a települést valamelyik szomszédja helyett. Ha valami értékeset tudnak nyújtani az itt élőknek, ne kergessük már el őket!
Ha Budakeszin úgy működne a gazdasági terület, ahogy azt a kijelölésekor tervezték, akkor nem lenne szükség sem hitelekre, sem ilyen-olyan pályázati pénzekre. Valaha a település jövője múlt rajta, most már a jelene.
20 év alatt megduplázódott a forgalom, és a folyamatnak még nincs vége. Minden újabb háztartás vagy vállalkozás újabb utazásokat generál. Nincs messze az idő, amikor bármilyen városi fejlesztés gátja a közlekedési helyzet lesz. Ha nem teszünk semmit, Budakeszit az autók fogják megfojtani.
Mikor lett ilyen fontos a közvilágítás? Vagy az orvosi ellátás? A megkérdezettek fele az utak és járdák felújítására voksolt, lámpákról és orvosi ellátásról szó sem esett. A városvezetők nem a lakossági igények, hanem a saját ötleteik és érdekeik alapján adósítanák el Budakeszit.
Az önkormányzat pénzt önt az új iskola projektbe, de nem kontrollálja, hogy mi lesz belőle. Sőt, jóváhagyja a szerződéssel ellentétes terveket. Így veri át a profi állami beruházó az amatőr városvezetőket, akik még asszisztálnak is hozzá.