A városháza saját ingatlanprojektjében minden egy kézben van. A szabályozás, a fejlesztés, az értékesítés. Amit jól csinálnak, az növeli a bevételt, amit rosszul, az csökkenti. Egyelőre inkább az utóbbi a jellemző.
Tíz csodálatos telek várja a gazdáját Budakeszi közepén. Csak vegyék már meg, mert gyorsan kellene a pénz a városházának. Mire megépülnek a házak, már senki sem fog emlékezni rá, hogy milyen nehezen jutottunk el idáig. Pedig tanulságos.
A Normafa fejlesztések kapcsán elindult valami. A környékre irányuló turizmus és a sok természeti érték megőrzésének együttes lehetősége ellentmondásosnak tűnik: mintha be kellene áldozni valamit. Igen, ez volt eddig a gyakorlat – de talán lehet ez másképpen is? Koós Kolos írása
Bár a statisztika mást mutat, többen mégsem hiszik el, hogy nincs olyan sok gyermek Budakeszin, mint azt korábban gondoltuk. Számolhatjuk bárhogyan vagy mérhetjük bármihez, de az igazi kérdés mégis az, hogy miért nézünk ugyanazokra a tényekre másképpen – és mire tudnánk ezt használni.
Az avarégetés az egyik legfontosabb közügyünk. A tavalyi közmeghallgatás interaktív része is nagyjából erről szólt. A tűz már csak ilyen, senki sem tudja kivonni magát a hatása alól.
Röviden: pártokra. Hosszabban: nemcsak pártokra, hanem mindarra, amit a pártok képviselnek ma Magyarországon. Pártszerű működésre, pártlogikára, pártemberekre. Másra nem is nagyon lehetett.
Mellékvízmérő. Elvileg arra van, hogy külön mérje egy háztartás fogyasztását, és aszerint számolják a díjat. De valahogy sosem stimmelnek a számok, és a végén mindig fizetni kell a főóra után is. Ha hitelesek a vízmérők, akkor ez törvénytelen.
2013 végén változtatott önkormányzati szerepvállalásán, és lemondott két elnöki tisztségéről. Azóta kizárólag Makkosmária és Nagyszénászug ügyeivel foglalkozik, jelenleg is itt indul független képviselőjelöltként. Voltak és vannak, akikben felmerült a kérdés, hogy miért döntött így. Most itt ő maga megválaszolja. Tóth Gábor írása