Tíz csodálatos telek várja a gazdáját Budakeszi közepén. Csak vegyék már meg, mert gyorsan kellene a pénz a városházának. Mire megépülnek a házak, már senki sem fog emlékezni rá, hogy milyen nehezen jutottunk el idáig. Pedig tanulságos.
Javában zajlik azoknak a telkeknek az értékesítése, amelyekből a képviselők több mint 270 millió forint bevételt várnak. Ráadásul nagyon várják, csak nem biztos, hogy tudják: javarészt a saját döntéseik miatt várhatnak. Mert az Etheles park évtizedes történetében minden bénázás előfordult, ami általában jellemzi az önkormányzatot.
A dolog úgy kezdődött, hogy az 1990-es években beépítették a budakeszi lakótelepek közötti nagy mezőséget. Az akkor készült társasházakat emlegetjük manapság Immo-Bill házakként. A mezőből maradt egy hosszú zöld csík, amire jóval később játszótér is került, és egy kisebb, lankás rét, ezt nevezték el Etheles parknak.
A terület különleges helyzetét leginkább az jelentette, hogy a mindenkori városvezetés a nagy kiárusítások időszakában is őrizgette, hátha jó lesz valamilyen közcélra. Terveztek ide például német közösségi házat, de a nemzetiségi önkormányzat végül nem kapott rá támogatást. És valószínűleg időközben ráeszméltek, hogy egy ilyen intézményt fenntartani sem lenne két fillér.
Ahhoz is kellett jó pár év, hogy belássák, a közintézmények általában nagy forgalmat generálnak, és pont nem kellene egy közlekedési szempontból bezárt területre ráengedni egy csomó autót. Elég nagy a gond ebből a Szecska környékén. Lassan és apránként tehát kiderült, hogy ez a terület bizony nem alkalmas közösségi célokra, meg aztán néhány száz méterre amúgy is létezik ilyen városi telek, a Kerekmező.
Persze a beékelődött rétből lehetett volna simán közpark, de abból is van pár lépésen belül másik, ráadásul erre a célra sokkal jobb terepviszonyokkal és játszótérrel. Ezzel szemben az Etheles park legfeljebb kutyafuttatóként működött, de akként sem igazán.
Sok-sok éven át keresték a terület amúgy elég kézenfekvő funkcióját.
Ez a funkció egyébként egészen korán, akkor veszhetett el, amikor szinte minden talpalatnyi földet eladtak házépítésre. És a végén nem volt olyan városvezető, aki fel merte volna vállalni, hogy igen, az utolsó szabad területre is csak lakásokat érdemes építeni. Mondhatnánk, hogy ennyit a politikai szempontokról és beavatkozásokról a városfejlesztésben, de sajnos ebben a sztoriban sem ez volt az utolsó.
A magukat politikusnak vallók szerencséjére azonban mindig akad pár év, amikor még messze van a következő választás, és merhetnek másként gondolkodni. Így volt ez 2011 tavaszán, azaz szűk négy évvel ezelőtt is, amikor az önkormányzat nyolc ingatlanát hirdette meg értékesítésre – függetlenül attól, hogy melyikre lehet szüksége és melyikre nem, vagy melyik van eladható állapotban és melyik nem. A nyolc pályázati kiírás között volt az Etheles parké is, amelyre aztán egyetlen ajánlat sem érkezett.
Nem csoda, hiszen a terület az egykori közcélú elképzeléseknek megfelelően még városközponti (intézményi) építési besorolással rendelkezett – és mindeközben közterületként volt bejegyezve a földhivatalban. A pályázat eredménytelensége szerencsére felnyitotta a szemeket: a parkot előbb át kell minősíteni lakóterületté, hogy eladható legyen!
A helyzet megoldását nagyban segítette, hogy akkor már egy éve zajlott a helyi építési szabályzat (HÉSZ) átfogó felülvizsgálata, amiben simán lehetett kezelni az Etheles park problémáját is. Egy átfogó, mindenre kiterjedő módosítás viszont aprólékos munka: különböző szakterületekről származó emberek fésülik át tömbről-tömbre a település tervrajzait és mondatról-mondatra a rendelet paragrafusait. Mire a munka véget ért, már 2012-t írtak.
Ez az évszám delejesen hatott a polgármesterre: hiszen két év múlva választások lesznek! És a kész tervezetet nem terjesztette a képviselő-testület elé, nehogy kampánytéma legyen a HÉSZ-változásokból. Ezzel a mozdulattal
több szakember kétéves munkáját hajította a kukába
a saját homályos politikai érdekei miatt.
Fél évvel később azonban valakiben felderenghetett, hogy így az Etheles park eladásából sem lesz semmi. 2012 októberében tehát kezdeményezték a földhivatalnál a park közterületből beépítetlen területté átminősítését. Ez persze még félmegoldásnak is kevés volt, hiszen az akkor hatályos szabályozás szerint továbbra is csak valamilyen közintézményt vagy olyasmit lehetett volna rá építeni. Újabb hosszú hónapok alatt rájöttek, hogy az építési szabályokon is változtatni kell.
Egy évvel az átfogó HÉSZ-módosítás lefújása után tehát a képviselők úgy döntöttek, hogy módosítják a HÉSZ-t. Mármint az Etheles park területén. Majd a következő egy évben mindent kétszer csináltak: határoztak, majd visszavonták, majd újrahatároztak a partnerségi egyeztetésről, a tervekről, a tereprendezési munkákról. A folyamat „csúcspontja” az volt, amikor a testület külön határozatban rendelkezett arról, hogy a tervező álláspontjától eltérően konkrétan milyen magasak lehetnek az épületek, és mekkorák az előkertek.
A végül elfogadott szabályozási terven azonban egyéb, nem éppen szakmai beavatkozások is felsejlenek. A telkek feltárására kialakított új utca formáját nézve például az ember nem képes szabadulni a gondolattól, hogy a tervező kezét egyszerre több másik kéz is ráncigálta. Egész egyszerűen elképzelhetetlen, hogy a terv körül bábáskodó három építész bármelyike önálló munkáiban ilyen kontúrú utcát rajzolna.
A kézi vezérlés azonban nemcsak az épület- és közút-méretezésekben nyilvánult meg. Az eredeti, lefújt HÉSZ-módosításban a park a nyugatról szomszédos, négylakásos (Immo-Bill) társasházak övezeti besorolását kapta volna. Valószínűleg most így is lenne, ha nem ültetik a képviselők fülébe a bogarat, hogy az ingatlanpiacon családi házépítésre való telkekre van markáns, kézzel fogható igény.
Bárkitől is származott a gondolat, mostanára világosan kiderült, hogy a képviselőket alaposan megvezették.
De hogy pontosan mivel, arról a következő poszt szól.
