Az avarégetés az egyik legfontosabb közügyünk. A tavalyi közmeghallgatás interaktív része is nagyjából erről szólt. A tűz már csak ilyen, senki sem tudja kivonni magát a hatása alól.
Régebben teljesen természetes volt, hogy a kertben és utcán összegyűjtött levelet nagy kupacokba rakva elégették. Ahogy minden más kerti hulladékot is, amit nem tudtak a kályhákban eltüzelni. Ez egyben kiváló alkalom volt arra is, hogy az ember fia vagy lánya kiélje a piromán hajlamait. Szóval az égetés a ház körüli munkák szerves része volt.
Na, ez az, ami mára megváltozott. Illetve előtte sok minden más változott meg. Először is sokkal többen lettünk, és sokkal sűrűbben élünk. A fa- és széntüzelésről többségében gázra váltottunk, és ettől a fűtési szezonban észlelhetően javult a falu (majd város) levegője. Egy-egy füstokádó kupac már sokkal inkább tűnt büdösnek és zavarónak, viszont a kályhák hiánya miatt több lett az egykor elégetett zöldhulladék.
Szerencsére ezzel párhuzamosan terjedt a komposztálás, hogy az értékes tápanyagokat lehetőség szerint visszaforgassuk a természetbe, ne pedig elfüstöljük. És kiderült például, hogy
szinte minden kerti hulladék
komposztálható valamilyen módon,
még a diólevél is teljesen lebomlik 9 hónap alatt. Sőt, a kártevők sem élik túl az élő anyag híján kajamentes és – számukra hátrányosan – hőtermeléssel járó folyamatot.
Mára azt is kimutatták, hogy
az avarégetés súlyos környezetszennyezés.
Lehet, hogy nehezen hihető, de így van: a tökéletlen égés miatt tucatjával szabadulnak fel mérgező, rákkeltő anyagok, ráadásul egy vacak kis kupachoz mérten döbbenetes mennyiségben. Itt kivételesen az jár a legrosszabbul, aki közelebb ül a tűzhöz, de mindenből jut a közvetlen és távoli szomszédoknak is.
És itt jönnek a feloldhatatlannak tűnő ellentétek. Aki szeret égetni, az nem érti, hogy a többiek miért nem bírják ki azt az évi egy-két alkalmat. A komposztálók meg nem értik, hogy miért kell akár csak egyszer is elfüstölni azt, amit fel lehet használni a kertben. És vannak még, akik csak azt szeretnék, hogy bármikor kiszellőztethessenek úgy, hogy nem füstszagot engednek be a lakásukba.
Ezt az alapvetően kulturális problémát igyekszik kezelni a helyi rendelet, amely úgy vág rendet az égetők, a komposztálók és a tiszta levegőre vágyó városlakók között, hogy csak időszakosan engedi az avarégetést. Ez körülbelül annyit jelent, hogy
Budakeszin néha szabad levegőt szennyezni,
a magunk és szomszédaink egészségét károsítani.
Nem mindenhol van így: Budapest egész területén tiltják az égetést, Budaörsön pedig mindenhol, ahol rendszeres szemétszállítás van.
Ez utóbbi megoldás teljesen logikus, hiszen valójában hulladékkezelésről van szó. És a többi szemétnél sem megengedett, hogy a kukába gyűjtés helyett elégessük. Persze a zöldhulladék külön elvitetése plusz pénzbe kerül, és emiatt kevesen is élnek vele. De ha nem is használjuk ki, akkor is van két lehetőség a kerti hulladék kezelésére, hogy elkerüljük a legrosszabb harmadikat.
A mi önkormányzatunknak sem felhatalmazást kellene adnia az időszakos légszennyezésre, hanem be kellene tiltania azt, ahogy a fővárosban vagy az árgus szemekkel figyelt szomszédvárban teszik. És emellett még ösztönözhetnék is a komposztálást a szemétszállító céggel karöltve.
A társaság saját adatai szerint ugyanis a lakossági hulladék 30%-a komposztálható lenne. És pontosan emiatt érdekeltek a háztartási felhasználásban. Mivel a díjat a kukaliterek és nem a tényleges szemétmennyiség után szedik, nekik az lenne a jó, ha ugyanazokba a kukákba kevesebb hulladék kerülne.
Nem lenne tehát az ördögtől való gondolat, hogy egy éven át mondjuk 10%-os kedvezményt kapjon az, aki rendszerbe állít egy új komposztálót. Az itt látható, legolcsóbb és nem túl bonyolult „szerkezet” egyébként már pár ezer forintból kijön, szóval egy 110 literes kuka kedvezménye ki is tudná termelni az árát.
Minden és mindenki jobban járna a komposztálással: a kertünk, a városi levegő, mi magunk és a szomszédaink. Az égetők számára is van megoldás, hogy a tűz iránti vonzódásuknak hódoljanak. Egy kiváló cserépkályhával vagy kandallóval a fűtési szezonban napi szinten élvezhetnék a gyújtogatás örömét és a tűz látványát.
És akkor leszokhatnánk végre az avarégetésről.
