A Fidesz-KDNP országosan elsöprő győzelmet aratott, a helyi eredmények miatt azonban aggódhat a kormánypárti városvezetés. Budakeszin a szavazókörök többségében vesztett a regnáló képviselő, és az LMP vált a legnépszerűbb ellenzéki párttá. 

Az április 8-i választás egyéni választókerületi eredménye már köztudott: Csenger-Zalán Zsolt végül 296 szavazattal, az összes voks 0,42%-ával előzte meg Szél Bernadettet. Az viszont talán kevésbé közismert, hogy a körzeten belül mekkora eltérések voltak az egyes települések között.

A 17-ből 12 helységben győzött a FIDESZ-KDNP jelöltje, és csak 5 helyen a több párt által támogatott LMP-s jelölt. Ez az öt település azonban

a választókerület népességének felét adja,
ezért lehetett ilyen szoros a végeredmény.

Az alábbi térképről úgy tűnhet, hogy egy klasszikus, városi-vidéki (urban-rural) határvonal húzódik a választókerületen belül, de kicsit jobban a számokba mélyedve nem ilyen sarkos a helyzet.

A fő különbség a vesztes városokban, falvakban begyűjtött szavazatokban leledzik. Csenger-Zalán Zsolt támogatottsága szinte minden településen 40% feletti volt, csak Budaörsön maradt el ettől némileg (38%). Ugyanez nem volt elmondható Szél Bernadett „vidéki” szavazóiról, akik mindössze 27-43%-ban álltak a vesztes jelöltjük mögött.

Azaz míg a FIDESZ-KDNP-nek a „városi” régióban is masszív tábora volt, addig az ellenzéki összefogás nem tudott hasonlót felmutatni a „vidéki” területeken. Ebben a választókerületben az urban-rural jelenség tehát

nem a kormánypártok „városi” gyengeségére,
hanem az ellenzék „vidéki” beágyazottságának hiányára utal.

Az említett határvonalon külön fejezetet érdemel Budakeszi, már csak azért is, mert az itteni, összesített eredményekbe beleszámolták a teljes választókerület máshol szavazóinak voksait is. Ezekkel hígították fel a települési szavazatokat, de szerencsére csak egyetlen szavazókörben, így a többi eredményéből kirajzolódik a városra jellemző mintázat.

A részletes adatok különösen érdekesek abból a szempontból, hogy a szavazókörök párosával alkotnak egy önkormányzati választókerületet. A mostani eredmények ily módon némi támpontot nyújthatnak a következő helyi választáshoz. Főleg, hogy azon egyre inkább pártalapon voksolnak a „városi” szavazók.

A fenti ábrán látható, hogy a budakeszi szavazókörök többségében Szél Bernadett győzött, és ezzel a jelenlegi hét, FIDESZ-KDNP-s körzetből négyben vált kétesélyessé a 2019. őszi választás. A választási rendszer azonban helyi szinten is a legerősebb pártnak kedvez, így a mostani eredmények csak akkor jelentenek valódi esélyeket az ellenzéki erőknek,

ha a négy nyerhető választókerületben
közös jelölteket indítanak.

Nos, ez viszont közel sem olyan egyszerű, mint amilyennek hangzik. A 2010-es és 2014-es önkormányzati választásokon ugyanis annyira dübörgött a fideszes úthenger, hogy az ellenzéki pártok (és egy helyi egyesület) egyetlen célja az lehetett, hogy az ún. kompenzációs listáról bejuttathassanak egy-egy képviselőt a budakeszi testületbe.

Így kerültek be mindkét alkalommal az MSZP és társai, az LMP, illetve a Budakesziért Függetlenek Egyesülete (BFE) listavezetői, és maradt ki rendre a JOBBIK. A kompenzációs listán kiosztott három képviselői hely volt a biztos pont a kisebb pártok prominensei számára.

Ez a lehetőségük viszont elveszne az együttműködéssel, mert az önkormányzati választásokon csak az a szervezet állíthat listát, amelyik a körzetek több mint felében jelöltet állít. Márpedig ha a nyolcból legalább négy helyen csak közös jelöltekkel érdemes nekifutni a megmérettetésnek, akkor nincs lehetőség önálló pártlistákra, és

az összefogásban résztvevők
kénytelenek közös listán szerepelni.

És ez az a pont, ahol megjelennek az egyéni, sőt, sokszor egzisztenciális érdekek, amik oly kényessé és bonyolulttá teszik a megegyezést. A helyi vezérek szívük szerint egy biztosra vehető körzetben vagy a lista befutó helyén indulnának, és csak akkor fognak részt venni egy ilyen fajta közösködésben, ha azzal nagyobb sansszal jutnak képviselői fizetéshez, mint a saját, önálló kompenzációs listájával.

A pártvezetők esélylatolgatásához támpontot adhatnak a mostani, helyben mért eredményeik, főleg ha összevetik a 2014-es adatokkal. Szél Bernadett sikerének ismeretében valószínűleg senki nem lepődik meg, hogy Budakeszin kicsit másképp fest a helyzet, mint országosan.

Kezdjük talán annak a leszögezésével, hogy bármennyire is az ellenzéki jelölt nyerte meg a várost, még mindig a FIDESZ-KDNP messze a legnagyobb párt: több mint kétszer annyi szavazatot kaptak, mint a második helyezett LMP. Igen,

az LMP helyben átvette az ellenzék vezető szerepét

az MSZP-től. Persze biztos, hogy a miniszterelnök-jelölt szerepvállalása is felfelé húzta a listájukat, de a többi párt országos és helyi eredményét elnézve az is zicher, hogy egyfajta ellenzéki átrendeződésnek lehettünk tanúi.

Budakeszin az MSZP és társai, mint hagyományos pártok felől jelentős átvándorlást tapasztalhattunk az LMP és a Momentum, mint frissebb erők felé. Ez pedig boríthatja az eddigi papírformát az önkormányzati választásokon is.

Könnyen előfordulhat ugyanis, hogy a FIDESZ-KDNP nem tud majd nyolcból hét területi képviselőt küldeni a testületbe, és ha kevesebb egyéni körzetben nyernek, akkor el fogják vinni a kompenzációs helyek legalább egyikét, az ellenzék meg csak a maradékon tud majd osztozni.

Ha nem áll össze a közös lista, annak kárvallottja lehet a csökkenő súlyú MSZP-DK vagy az a BFE, amelyik a 2014-es választáson a szocialista és a jobbikos szavazókból egyaránt tudott halászni.

Ugyanakkor az is egyértelmű, hogy a FIDESZ-KDNP nemcsak a legnagyobb párt, hanem olyan mozgósítóerővel is rendelkezik, hogy senki nem tudott tőlük szavazatokat csenni, még a függetlenek sem. A 2019-es helyi választásokon tehát inkább az ellenzéki erőknek és vezetőiknek van mozgásterük, főleg abban, hogy

hány önkormányzati képviselői helyre tudják váltani
a Szél Bernadett mögött felmutatott többségüket.