Most, hogy épül egy új a Kerekmezőn, lesz róla egy fórum. Szóval február 24-én este 6-kor a SZIÁ-ban végre beszélhetünk arról, hogy szerintünk milyen legyen. És ez nemcsak a gyermekek meg a szülők ügye, hanem az egész városé. Felsmann-Vass Virág írása 

Az, hogy Budakeszinek ütős, jó hangulatú iskolája legyen, mindannyiunk érdeke. Nemcsak a kisgyermekes családoknak fontos, hanem mindenkinek. Egy, a helyi közösséget megalapozó iskola nélkül nincs igazi kisváros. Anélkül az emberek nagy része aludni jár oda, és passz. Nem járnak közösségi programokra, nem aktívak a helyi ügyekben, nem mozgatja meg őket szinte semmi. Nem vásárolnak nagyon semmit helyben, nem veszik igénybe a helyi szolgáltatóipart, nem alapítanak civil szervezetet, nem hisznek abban, hogy a helyi vezetés őértük van.

Azok a gyerekek, akik ezért vagy azért nem a helyi iskolában tanulnak, nos, ők pedig jobbára gyökértelenek, sehova-sem-tartozók lesznek, sajnos. Legalábbis helyi-lakos viszonylatban biztosan. Ez nem az a helyzet, mint például egy zsúfolt és nagy kiterjedésű budapesti kerületben, ahol 6-7 iskola közül választhat a család…

Nem, nálunk ez az egy választás van. Vagy nincs.

Csak én látom úgy, hogy mind az iskola, mind a város vezetésének emiatt nagyobb a felelőssége, hiszen nagyobb a tét? Szerintetek látják ők ezt? Látják, hogy a Szecska jó híre mi minden jót hozna magával?

Nagyon fontos lenne, hogy ezt felismerjék. Nagyon fontos lenne az is, hogy a városvezetés rájöjjön végre, hogy új iskola kell, nem bővítés, és az új iskolába új, független, szakmai vezetőség is kell, és életfontosságú a verseny a két suli között – a budakesziek közössége és a budakeszi családok életminősége miatt.

A fenti dolgokról azonban SOHA nem beszélünk.

Van, aki azért, mert már lemondott a saját „helyi-lakos” identitásáról, hiszen az év kb. 300 napján csak aludni jön ide.

Van, aki azért, mert a SZIÁ-ba jár a gyereke, és fél a megtorlástól (az általam megkérdezettek közül 10-ből 10-en! Ez azért durva, EMBEREK, ÉBRESZTŐ!!!) A gyerekeink oktatási helyzete abszolút a mi ügyünk is, ebben a vonatkozásban kritikát megfogalmazni, jelzéseket indítani a helyi hatalom képviselői felé nemcsak, hogy jogunk, de ha szükséges, kötelességünk is.

Kellene beszélni – és nem szabadna, hogy hallgatás övezze ezt a mindannyiunk életét ennyire nagyon befolyásoló témát. Én nem vagyok sem pedagógus, sem iskolavezető, nem tudom, és nem is dolgom tudni, hogy mit kellene/lehetne tenni a fentiek ellen. De például ezért érdemes mindenkinek – nemcsak a gyakorló szülőknek – eljönni a szülői fórumra.

Én fejben már 2 hete beszédet mondok ott. Ilyesmi beszédet:

Kedves egybegyűlt szülőtársak, tisztelt polgármester asszony, kedves igazgató asszony!

Nem dolgom, hogy elemezzem, hogy miért tart ez a suli ott, ahol. Hogy bajok vannak, azt talán tekinthetjük adottnak, különben nem lenne itt ennyi szülő (REMÉLEM SOKAN ELJÖTTÖK!!!)

Amikor az előző blogbejegyzésemet fogalmaztam, akkor is igyekeztem vigyázni arra, hogy ne csússzak bele semmilyen személyeskedésbe, hiszen nem értek sem oktatásszervezési, sem pedagógiai kérdésekhez, ugyebár. Na meg persze azért is, mert mái napság az ember a legkevésbé a pedagógusokat szeretné megbántani.

Akikre viszont céloztam, célzok most is, azok a vezetők, a vezetőink, a mindenkori városvezetés. Nekik valóban felelősségük van abban, hogy hagyták Budakeszi oktatási helyzetét idáig romlani. Könnyű az elvándorlás jelenségére azt felelni, hogy ez rendszerjelenség, a 6 és 8 osztályos gimik hozadéka. Valóban van egy ilyen jelenség, DE! Nem csak az elvándorlással vannak problémák igaziból…

Budakeszin ez az egy iskola van, 1000 éve, nem?

Bár a lélek- és gyerekszám alapján már rég kettő kellene, hogy legyen, s bár volt egy jelentős időszak az EU-csatlakozást követően, amikor ingyen lehetett volna új iskolát építeni, mégis, most csak egy van, igaz?

Jó hírű ez az iskola? Méltó ahhoz a szellemi tőkéhez, amiről Budakeszi messze földön híres? Méltó és illik azokhoz az adottságokhoz, amelyekre büszkék lehetünk? A rengeteg művészhez, aki itt lakik, az átlagon felülien sok értelmiségihez?

Nem, nem, nem, az iskola nem jó hírű, sajnos.

Egyes tanárok persze híresen jók, hozzájuk bekerülni szerencse, de maga a suli szükségmegoldásként (azaz miszerint a helyi suli a jó suli) jön szóba szinte minden beíratott esetében, persze kivéve az angol tagozatot. Adódik ez egyfelől:

• az infrastrukturális elmaradottságból,
• módszertani régimódiságról keringő hírekből,
• vannak ugye a SZTORIK…
• a bármilyen szempontból az átlagtól eltérő gyerekek szüleit sem kecsegteti sok jóval a szájhagyomány…
• és ha egy szülő annyira alapos, és olyannyira utánamegy, akkor az elmúlt pár év kompetenciamérései kapcsán igazi CSODÁKAT láthat… sajnos nem, nem pozitív értelemben.

Aki megteheti, már be sem íratja a gyermekét ide,

sőt, én nem egy olyan családról tudok, aki a családi bázis helyét keresve azért döntött más település mellett, mert… nos, a SZIA híre miatt. Sőt, olyanról is tudok, akik fiatal házasként ideköltöztek, és most, amikor lassan suliba menne a gyermek, nagyrészt az oktatási helyzet miatt tovább is állnak.

Ez azért elég tragikus, azt hiszem.

Persze az ilyen történetekre vezetőink válasza 10-ből 10-szer ez: „csak a szülők gerjesztik, hírekre nem adunk, ez csak a szülők hisztije…”

Tudjátok, ha én – hozzá nem értésem ellenére – mégis vezetővé válnék ebben a suliban, ebben a nem könnyű helyzetben, akkor nagyon nehezen bírnám csak tétlenül nézni, ahogy egy ekkora, rám bízott intézmény színvonalát ilyen kevésre tartja a közvélemény. Minden vonatkozó hatalmi pozíciót megszereznék, önkormányzati képviselő lennék, meg oktatási bizottsági elnök is, összeszorított fogakkal megszerezném mindezeket a lehetőségeket, majd „mindent a gyerekekért!” csatakiáltással

ringbe szállnék az iskolámért.

Imádnának érte az emberek, szerintem. Mert a gyerekekért érdemes mindezt véghezvinni, őértük bármit érdemes!