Itt megtalálsz

Szólunk, ha új poszt jön

A Prohászka kiszállt a versenyből, ősztől német nemzetiségi iskola indul – azaz válik ki a SZIÁ-ból, a férőhelyek bővítése nélkül

Doleschall Tamás | 2020.07.12. 20:00

Újabb előrelépésnek lehetünk tanúi Budakeszi oktatási életében: az idei beiratkozók már két intézmény közül választhattak. Pár év múlva viszont már az is kérdéses lesz, hogy beférnek-e. Hogy miért? Mert sem a minisztériumnak, sem a tankerületnek, sem az önkormányzatnak nem volt fontos, hogy az új fenntartó új férőhelyeket is létrehozzon. 

Másfél évvel ezelőtt, az akkor még épülő, kerekmezői iskola árnyékában a városi képviselők férőhely-bővítési licitet indítottak a Knáb János utcai épületért versengő német önkormányzat és egyházmegye között. A városházi felhívásban arra kérték fel a két fenntartójelöltet, hogy tegyék meg tétjeiket a színvonal javítására és a férőhelyek bővítésére.

A licit hátterében két, azóta is fennálló tényező állt: (1) az önkormányzat által megrendelt felmérésben egyértelműen kirajzolódó, minőségi oktatásra irányuló szülői igények, illetve (2) a településen születő, illetve ideköltöző gyermekek relatíve magas száma miatt hiányzó kb. 200 általános iskolai férőhely.

Ez utóbbi megszüntetésére nyújt lehetőséget a Forfa-épületek kötelező bontásával felszabaduló jókora telekrész, amelyre a vonatkozó szabvány alapján egy akár 8 tantermes szárny is felépíthető. És nem mellesleg a bontással eltűnő öltözők, mosdók és étkező is pótolhatóak.

A mostani ismereteink szerint azonban az aukció totális kudarcba fulladt. Az eltelt bő másfél évben sem az oktatás színvonalának emelésére, sem a férőhely-bővítésre vonatkozóan nem került semmi a képviselők elé. Akik közvetlenül a tavalyi választások előtt ennek ellenére biankó csekket,

ún. elvi támogatásukat adták a Knáb János utcai épületben létrehozandó nemzetiségi iskola alapításához.

Eme döntésüknél feltehetően sokat nyomott a latban a német kisebbség által mozgósítható (vagy mozgósíthatónak vélt) szavazatok száma is – azaz senki nem akart a voksolás előtt két héttel összebalhézni egy aktív szavazói csoporttal.

Az ominózus határozat nyitotta meg az utat a német önkormányzat előtt, hogy az intézményüket bejegyeztethessék, és az Oktatási Hivatal nyilvántartása szerint 2020 szeptemberétől megkezdhessék az oktatást – a minőség javítására, illetve férőhely-bővítésre tett bárminemű vállalás nélkül.

A figyelmes olvasók persze rögtön felteszik a kérdést, hogy oké, egy választás előtt sok minden történhet, de hova tűnt Damon Hill, azaz a katolikus egyház? Nos, a Prohászka Gimnázium igazgatója a nemzetiségi kezdeményezést pártoló döntés után két hónappal tájékoztatta a polgármestert, hogy

az egyházmegye elállt a bővítés tervétől, és a jövőben az állami iskolán belül segítenék keresztény osztályok létrejöttét.

Ők egy évvel korábban a hozzájuk felvételizők és a katolikus hitoktatásban résztvevők magas számára hivatkozva még nagy elánnal érveltek az 1-4. évfolyamok indítása mellett.

Az egyházi fenntartó pálfordulásában – a városvezetők irányváltásán túl – valószínűleg jelentős szerepet játszott a gimnázium előző igazgatója, aki (ahogy anno a Prohászka alapításában) most a nemzetiségi iskola létrehozásában vállal kulcsszerepet.

Az egyházmegye tehát önként átengedte a terepet, és hasonlóan együttműködően viselkedett a minisztérium és a tankerület is, amikor egyikük sem támasztott olyan követelményt, amely a leendő fenntartót komoly, a papírmunkán túlmutató erőfeszítésre késztette volna. Nem csoda, hiszen a jelenlegi felállásban

sokkal egyszerűbb úgy új nemzetiségi (vagy egyházi) intézményt létrehozni, hogy átvesznek
működő létesítményeket és meglévő férőhelyeket.

Ebbe az irányba mutatnak a kormányzati szándékok, az állami fenntartók is örömmel szabadulnak meg az alulfinanszírozott feladataiknak egy részétől, és a helyi nemzetiségi önkormányzatok is találhatnak maguknak közhasznú tevékenységet – milliárdos beruházás nélkül és éves központi támogatásból.

Budakeszin azonban ennél árnyaltabb a helyzet. Itt minden szereplő, aki valami mást, speciálisat kínál az állami oktatáson felül, számos tanulóra számíthat a környező településekről is. Így van ez a SZIA kéttannyelvű osztályaival, és minden bizonnyal így lesz a nemzetiségi iskolával is.

Persze elő lehet venni a körzetes beiskolázásról és lakóhely-nyilvántartásról szóló jogszabályokat, ám az igények de facto nem állíthatóak meg a városhatárnál, és

minden újabb szolgáltatás vagy minőségjavulás
tovább növeli a fojtogató férőhelyhiányt.

A zsúfoltság ugyanis napi szinten súlyos: a SZIA tanulóinak létszáma meghaladja az elmúlt években többször megemelt befogadóképességét, az új épület szabvány szerint 27 fős tantermeibe is ennél több diákot kénytelenek elhelyezni.

Ilyen körülmények között foglalja el ősztől a nemzetiségi iskola a Knáb János utcai tantermek felét-kétharmadát, de ha jól csinálják, amit csinálnak (és miért ne tennék?), akkor a nekik jutó épületrészt pár év alatt kinövik.

A kérdés az, hogy mi lesz ezután? Logikusan nézve tovább fognak terjeszkedni, és meg fogják szerezni a teljes ingatlant. Ám ezt csak az állami iskolában tanuló gyerekek rovására tehetik, akiknek valahol új tantermeket kell építeni. A nemzetiségi iskola alapítása tehát rövid időn belül

mindenképpen számottevő tantermi bővítéshez vezet,
amelyhez egyelőre senki nem kérte az új fenntartó,
a német önkormányzat részvételét vagy támogatását.

Pedig egyáltalán nem lenne hátrány, ha a tankerületen és az önkormányzaton kívül egy harmadik, fajsúlyos szereplő is lobbizna az újabb kormányzati beruházásért. (Valahogy úgy, ahogy a SZIA kéttannyelvű oktatásának mentorai tették a kerekmezői iskola építésénél.) Mert ne becsüljük le egy olyan szereplő hatását, amely röpke egy év alatt ki tudta talpalni az állami szerveknél az iskola indítását, eltántorítva a katolikus egyházat az eredeti szándékától.

Ezt a hozzájárulást a mai helyzetben leginkább a városvezetők tudják kérni, miként tették ezt másfél évvel ezelőtt is – minden különösebb reakció nélkül. Nem kell azonban elfogadniuk, hogy érdemi ajánlat nélkül hagyták a felhívásukat.

A központosított oktatási rendszerben még mindig az önkormányzat dönti el, hogy a vagyonát kinek és milyen feltételekkel adja kezelésbe. A városi képviselők ezen keresztül tudják katalizálni azokat a folyamatokat, amelyek a férőhelyek elosztását és bővítését, azaz újabb tantermek építését eredményezik. Ha ezt nem teszik, akkor

évről-évre egyre több budakeszi gyerek fog naponta ingázni,
mert a saját városában nincs elég hely az iskolákban.

Ha érdekel a folytatás vagy a többi hasonló poszt,
csak egy kattintás, és nem maradsz le az újdonságokról:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Címkék: oktatás közélet iskola városfejlesztés általános iskola DT Prohászka nemzetiségi önkormányzat