Röviden: pártokra. Hosszabban: nemcsak pártokra, hanem mindarra, amit a pártok képviselnek ma Magyarországon. Pártszerű működésre, pártlogikára, pártemberekre. Másra nem is nagyon lehetett.
Nyert a FIDESZ, pont olyan lavinaszerűen, mint négy éve. Mindössze egyetlen körzetben vesztettek: ugyanabban, amelyikben a múltkor, ugyanazzal a független Tömösi Attilával szemben. És ugyanúgy egy-egy listás képviselőt delegálhat a baloldal (akkor még MSZP, ma már törpepártok koalíciója), az LMP és a BFE.
Bár ez utóbbit egyesületnek hívják, de mivel az egyetlen tevékenysége, hogy négyévente elindul a helyi választáson, és bejuttatja a listavezetőjét, sokkal inkább tekinthető egy csak helyben létező pártnak.
Mellesleg a listás helyek léte már önmagában is pártszerűség felé mutat: nem az egyéni jelöltek teljesítménye és programja számít, hanem a listaállító szervezeté. A mostani jelöltek 70%-a listára szállította a szavazatokat, észrevehető egyéni kampányt nem is folytattak.
Valódi kampányt csak a nyolc FIDESZ-es és négy független jelölttől láthattunk, utóbbiak az egyetlen, már említett nyertes kivételével nagy különbséggel alulmaradtak a választáson. 11 képviselőből 10 tehát párt (vagy olyasmi) színekben jutott be a testületbe. Ebből a szempontból is mi vagyunk a főváros újabb kerülete:
a szomszédos falvak egyikében sem pártszínekben indultak az amúgy egyáltalán nem független jelöltek.
Pártokra egyébként nagyon is szükség van. Olyan nagy és komplex rendszerek, mint a törvényhozás vagy a kormányzat működése elképzelhetetlen a főbb eszmei és államszervező irányzatok kijelölése nélkül. A pártszerű működés szempontjából mellékes, hogy a párt irányzata hogyan és miből áll össze: a tagok gondolataiból, vezetői szándékokból vagy politikai marketing tervekből.
A lényeg, hogy egy irányba húzzák a szekeret, és a párt eszerint is működik. A pártlogikában kulcsfontosságú a lojalitás, ami háttérbe szorítja az autonómiát, az önálló és kreatív kezdeményezéseket – és az ilyen embereket. Ebben a logikában a képviselők között nem szakemberekre, nem közösségszervező egyéniségekre, hanem gombnyomogatókra van szükség.
Ez persze nem jó hír egy településen, ahol jellemzően gyakorlati problémákat kell megoldani, és nem törvényeket alkotni. De ha megnézzük az utóbbi évtized helyi választásait Budakeszin, egyre inkább a pártok dominanciáját látjuk. A mostani választáson a jelöltek 90%-a indult párt- és egyéb szervezet színeiben, és a szavazók ugyancsak 90%-a voksolt pártjelöltekre. Azaz mind a helyi politikai elit, mind a választók részéről
minden eddigi választásnál többen látnának
pártszerű működést Budakeszi önkormányzatában.
A FIDESZ-es többség tehát egy olyan környezetben kapott lehetőséget, ahol a szavazók döntő többsége – tehát a nem rájuk voksolók is – egy párttól várják a települési problémák megoldásait. Óriási felelősség ez, és nem a lojális gombnyomogatóké, hanem a vezetőé, aki irányítja őket. Ő képviseli az országos pártot Budakeszin, és ő kérheti számon a képviselőtársai munkáját, akik a párt nevében jutottak mandátumhoz.
A nagy többséggel újraválasztott polgármesterünknek az eddiginél sokkal nagyobb mozgástere lett ezen a választáson. Már nem lógnak koloncként a nyakán holmi lokálpatrióták meg hagyományőrzők, kizárólag olyan képviselőkből állíthatta össze a csapatát, akik abszolút lojálisak hozzá. Csak rajta múlik, milyen hivatalt szervez maga alá, hogy a FIDESZ választási ígéreteit valóra váltsa, és a település égető problémáit megoldja.
