Szombaton például azért, mert a budakeszi bringásokkal ki lehet tekerni Tökre. Lesz ott minden, mi szem-szájnak ingere, de leginkább lehet egy jót kerékpározni. Mint minden nap.
Nem, nem meggyőzni szeretnélek, hogy mostantól aztán mindenhová két keréken járj. A bicikli nálunk elsősorban sportszer, abból viszont elég elterjedt. A háztartások többségében ott vannak a bringák, amiket általában hétvégén vagy nyaraláskor vesznek elő. Hiszen mindenki tudja, hogy milyen remek kikapcsolódás a biciklizés. De akkor miért nem élvezzük többet?
Persze a dolgos hétköznapokon biztos nem fog kerékpárral bejárni, aki a fővárosban dolgozik vagy tanul. És gyaníthatóan az sem fog bringázni, aki több gyermekét hozza-viszi vagy egyszerűen csak Makkosmárián lakik. Nem azért, mintha nem lehetne, és van néhány megszállott, akik nap mint nap űzik ezt a sportot. De a többségnek igazából ez nem célszerű.
Mert hát a szabadidőn kívül a kerékpár
egy élvezhetőbb közlekedési eszköz, mint az autó,
csak hét közben hajlamosak vagyunk is elfeledkezni róla. Pedig lenne helye a közlekedési rendszerben. Így gondolják azok is, akik naponta eltekernek a Fő utcáig, hogy aztán busszal menjenek tovább a városba. Valószínűleg többen is lennének, ha jó helyen lennének a biciklitárolók, és nem kellene félniük, hogy elkötik a kerékpárjukat.
Egyszerűen vannak helyzetek és távolságok, amikor az autó az alkalmas, máskor a busz, a bringa vagy egyszerűen a gyaloglás. A kerékpár valójában egy rövid utakra való eszköz. Ez pont az a táv, amikor talpalni már időigényes, viszont beindítani a kocsi motorját kimondottan káros.
Budapesten ezt már nagyon tudják, ott
a biciklizés nem azért trendi, mert jól áll a fiatalos imázs, hanem mert praktikus.
Az egy másik kérdés, hogy kik tudnak ehhez elég rugalmasan alkalmazkodni. Aki mindig úgy szeretne kinézni, mintha skatulyából húzták volna ki, az nem fog biciklizni. Sem Pesten, sem Budakeszin.
A másik ellenjavallat ahhoz a társadalmi megítéléshez kapcsolódik, hogy a drótszamár a szegények vagy legalábbis a spórolósok járműve. A fővárosban ezt a tévhitet már meghaladták, de az agglomerációban még tartja magát. Akit zavar ez a helyzet, annak a látványosan drága kerékpárt, ruhát és kiegészítőket tudom javasolni.
És hát ott van a domborzat. Egy alföldi település nyilván sokkal jobban kínálja magát a mindennapi biciklizésre, de becsszóra hidd el, Budakeszin sem olyan mostoha a helyzet. A város belső részén mind az utcák, mind a terepviszonyok abszolút alkalmasak. Itt vannak a boltok, a közintézmények, szóval sok minden, ahova járunk. De a mai váltókkal a település többi részén is simán vehetők az emelkedők egy-két eldurvult kaptatót kivéve. Pár hét hozzászokás után már izzadság nélkül megy, azt a néhány meredélyt meg el lehet kerülni. Makkosra például a Jókai utca felől lehet a legkönnyebben feltekerni.
Elég sokan vannak, akik a fenti ellenérvekre fittyet hányva nap mint nap bringáznak. Hogy kik ők? Gurulj el délelőtt az iskolák előtt, és látni fogod. Ha jó az idő, nagyon sok diák jár be kerékpárral. Tőlük lehet ellesni, hogy miért érdemes biciklizni Budakeszin. Fittek és lazák. Pontosan olyanok, amilyenek a felnőttek egy bizonyos kor fölött lenni szeretnének.
Jó hírem van: néha mindannyiunk előtt kinyílik ez az időkapu, csak fel kellene ismerni az élethelyzeteket. Na, nem azokat, amikor újra gyerekesen viselkedhetünk, hanem amikor automatikusan autóba ülünk ahelyett, hogy nyeregbe pattannánk.
Egy kis kerekezéssel kiléphetnénk a napi rutinból,
ha úgy tetszik, lehetnénk fiatalosak és trendik. Éppen hogy nem társadalmi felelősségvállalásból és zöld elkötelezettségből bringázhatnánk, a gyermekeink sem ezért teszik. A benzingőz sem lesz ettől mérhetően kevesebb, meg a fák és virágok sem tőlünk virulnak szebben. Csak annyi az egész, hogy egy kis időre ledobhatnánk némi felnőttséget, és ez nekünk tenne jót.
Mert minden gyerek tudja, hogy biciklizni jó.
