Budakeszi Blog

A Normafa fejlesztésének átgondolatlanságát nem a várható környezeti károk mutatják leginkább, hanem az alapjaiban elhibázott turisztikai koncepció. A tervezett beruházás a fővárosi kiránduló- és síturizmust koncentrálja egy védett terület feláldozásával ahelyett, hogy szétoszlatná a budai agglomeráció kevésbé értékes területein. Koós Kolos írása 

Természetvédelem és turizmus?

Természetvédelmi szempontból nézve a csíkos boglárkalepke (Agrodiaetus damon) magyarországi élőhelyének elpusztítása a hazai populáció kipusztulását hozza magával, ám ez a folyamat akkor is lezajlik, ha a Normafa környékét nem fejlesztik. A jelenlegi beépítés és turisztikai terhelés, illetve az éghajlatváltozás az említett lepkefaj biztos kipusztulásához fog vezetni ezen a helyen. A tervezett fejlesztés a területnek, mint élőhely egészének a végzetét jelenti, és mintapéldája az egyetlen érdek mindenáron történő érvényesítésének.

Turisztikai nézőpontból a beruházás voltaképpen el fogja rontani a terület spontán vonzerejét, hiszen

a környék báját éppen a viszonylagos érintetlensége jelenti.

Miután ez eltűnik, megmarad a tény, hogy a budai oldalon ez az egyetlen könnyen elérhető turisztikai célpont, amihez a fejlesztés után magasabb színvonalú szolgáltatások társulnak. A bakancsos kirándulókhoz és téli csúszkálókhoz sok „fizetőképes” érdeklődő is csatlakozik majd, akik másfajta igényekkel és kultúrával érkeznek, és a jelenleginél jóval nagyobb mértékben terhelik a természeti területet. De a probléma továbbra is fönnáll: hová mehet még kirándulni a főváros lakossága?

Természetvédelem és turizmus!

Egykor a polgári életmód része volt kirándulni a Budai-hegyekben, Budakeszin is számos vendéglő várta a turistákat. Mára a fővárosi lakosság szóba jöhető kirándulóhelyeinek száma elenyésző, szolgáltatásaik alacsony színvonalúak. Az utóbbi évtizedek ez irányú fejlesztései nem követték az igények növekedését, és jelenleg olyan intenzíven használják az értékes területeket, hogy az rendkívüli károkat okoz. Emiatt a budapesti turisztikai fejlesztések nem korlátozódhatnak központi vagy elszigetelt helyi megoldásokra, hanem egyidejűleg, olyan átfogó céllal kell kezelni az egész problémahalmazt, hogy a természetre gyakorolt terhelést szétterítse. Ezzel megkímélné azt a néhány, kiemelten fontos területet, amely értékes élőhelynek tekinthető (például a Sas-hegyet).

Külön problémát jelentenek az érintett területek ellenérdekelt kezelői, tulajdonosai. Az értékes területek eladásával gazdagodó önkormányzatok, a hagyományos vad- és erdőgazdálkodásban gondolkodó Pilisi Parkerdő Zrt., illetve a telektulajdonosok nem a turizmusban fejlesztésében érdekeltek. A vagyontalan kistelepüléseknek azonban érdekében állna a turisztikai bevételek növelése, amennyiben erre a területeket kezelő erdőgazdaság nyitottá válna.

Számukra a lehetséges megoldás az lenne,
ha több, természetileg kevésbé értékes területen
turisztikai célpontokat nyitnának,

a korszerű igényeknek megfelelő szolgáltatásokkal és pihenési lehetőségekkel. Ilyen területek bőségesen rendelkezésre állnak, különösen a budai oldalon. A szétosztott terhelést befogadó turisztikai célpontok távol tartanák a kirándulókat a védett területektől, és egy részük Budakeszin is pótolhatná azt a hiányt, ami az egykori és mai turisztikai kultúra között fennáll.

Egy ilyen koncepció egyszerre kínálna megoldást a modern szemléletű környezetvédelemhez és a kiránduló-turizmus fejlesztéséhez.