Az év tanulsága, hogy a mezei polgároknak érdemes hallatniuk a hangjukat, ha rossz irányba mennek a dolgok. Mert a döntések átgondolására és korrigálására tudják késztetni az önkormányzatot – vagy akit éppen illet.
Mozgalmas éve volt Budakeszinek. Régóta nem épült például ennyi minden egyszerre: többek között megújult a József Attila és a Nagy Sándor József utca egy-egy terjedelmes szakasza, kormányzati segítséggel két csoportszobával bővült a Pitypang Óvoda, és körbeburkolták a művházat egy hatalmas térrel és parkolóval.
És ezek csak a nagyobb projektek, a többi „apróbb” beruházással együtt
vitathatatlanul és egyedülállóan sikeres évet
tudhat maga mögött az önkormányzat.
A számtalan idei fejlesztésnek még sokáig fogunk örülni, és feltehetően hamar elfelejtjük azt a néhányat, amelyek – hála istennek – nem valósultak meg.
Pedig tanulságos lenne később is emlékeznünk ezekre az elvetélt ötletekre, mert ha minden úgy alakult volna, ahogy a városvezetők eltervezték, akkor már javában épülne egy csonka, 10 tantermes iskola, egy 3500 m²-es üzletközpont a település szívében kétmilliárdos hitelből, illetve eladósorban lenne a Kerekmező fele-harmada.
Hogy nem így történt, az annak köszönhető, hogy mindegyik esetben voltak
a képviselőknél józanabb és előrelátóbb polgárok,
akik idejekorán felismerték, hogy a városvezetők mindhárom, nagy horderejű ügyben rossz döntést hoztak vagy készültek hozni.
Az önkormányzattal ellentétben számukra világos volt, hogy az állam által felajánlott iskolaépület bármihez viszonyítva kicsi lenne, a tervezett új városközpontot mind pénzügyi, mind kereskedelmi szempontból túlméretezték, a Kerekmező üresen maradó részére pedig még szüksége lesz a településnek.
Ebbéli véleményüknek nem féltek hangot adni Facebook- és blogposztokban, kommentekben, online petíciókban, fórumokon, tárgyalásokon vagy testületi üléseken. Az érintettek százainak aggályai és érvei miatt
a döntéshozók végül kénytelenek voltak
megváltoztatni korábbi elhatározásukat.
Ennek a három ügynek a jelentősége messze túlmutat a 2016-os éven. Főleg azért, mert olyasvalamit tapasztalhattunk, amelyhez hasonlót tizenöt éve, az Álomvölgyről tartott helyi népszavazás óta nem nagyon. Most meg egy esztendő alatt háromszor. Mi is történt valójában?
Mindössze annyi, hogy a budakeszi lakosok már nemcsak a futtában megejtett baráti beszélgetésekben dohogtak a városháza felől szivárgó hírek miatt, hanem sokan
nyilvánossá tették, mit gondolnak
a valóságtól elrugaszkodott ötletekről és tervekről, és következetesen kiálltak az értékeik és a következő generációk érdekei mellett.
És a közkeletű vélekedések ellenére senkinek nem esett bántódása, senkit nem ért hátrány a véleménye miatt. A városvezetés először ugyan tett pár, a politikai harc logikájában gyökerező lépést, de aztán ráeszmélt, hogy a saját választóival küzdelem helyett beszélgetni kell.
Bár a közszolgálati propaganda és a helyi média egyaránt elhallgatta a felvetett problémákat, illetve az önkormányzatétól eltérő álláspontokat, azért elindult valamiféle párbeszéd. Aminek az lett az eredménye, hogy a polgárok nyomására az idei tervek közül kigyomlálták azokat, amelyek nem váltak volna a település javára.
Nos, ez az a tanulság, amit nem kellene elfelednünk, mert
ami működött nagyban, az működhet kicsiben is.
Arra valószínűleg sokkal nehezebben lehetne rávenni a döntéshozókat, hogy tegyenek meg valamit, amit eleve nem szándékoztak, például hogy hozzák rendbe a makkosi utakat. Viszont idén kiderült, hogy el lehet tántorítani őket a hibás döntéseiktől. Nemcsak települési, hanem akár intézményi, városrészi vagy utca-szinten is.
Egyszerűen ki kell állni, és félelem nélkül, nyilvánosan elmondani, hogy szerintünk mi a rossz, mit és hogyan csinálnánk másképp. Csak így alakulhat ki olyan diskurzus, amitől jó irányba mozdulhatnak a dolgok.
Ebben mutattak nekünk példát a három ominózus ügy kezdeményezői és támogatói, amiért a város valamennyi jelenlegi és jövőbeli polgára nevében köszönettel tartozunk:
köszönjük, Viki és Virág, köszönjük, Gábor,
köszönjük, fáradhatatlan segítők, köszönjük, névtelenséget kérő lobbizók, köszönjük, posztolók és kommentelők, köszönjük, aláírók!
2016-ban itt, Budakeszin, egy kicsit jobbá tettétek a világot.
