Kapunk egy halom pénzt, aminek örülhetünk. Hozzáteszünk egy másik halmot, és építhetünk két új csoportszobát. Lóhalálában, mert az önkormányzatnak kevés volt három év a felkészülésre. Vajon tudnak-e gyorsan jól dönteni?
A budakeszi óvodák mindig tele vannak gyerekekkel. Így megy ez már nagyon régóta: a lurkók száma növekszik, az önkormányzat meg próbál számukra helyet csinálni. Legutóbb, 2011-ben a Pitypang ovi kapott három új foglalkoztatót és egy tornatermet, egy évvel azelőtt pedig a Német Önkormányzat bővítette a Tarkabarkát hat csoportosra.
Az óvodáink tehát 2011 szeptemberére éppen beérték az igényeket, és végre az összes jelentkező gyermeket be tudták fogadni. Na, ekkor jött az új köznevelési törvény, amely a korábbi ötéves kor helyett már hároméves kortól tette kötelezővé az óvodát. Innentől megint lépéskényszerben volt a település, hiszen a születési adatok szerint Budakeszin a 3-5 éves korúak közül körülbelül 50 gyerek nem járt oviba.
A korhatár-leszállítás indulását aztán évre-évre halasztgatták, de idén már biztos, hogy a kisebbeknek is óvodába kell járniuk. És fél évvel a gyermeközön előtt mindenki a fejéhez kapott: hová teszünk ennyi gyereket?
Hogy mi a fenét csináltak a városházán három évig?
Pont azt, amit a köznevelési törvényt világra segítő minisztériumban: semmit. Ez utóbbi aztán 2015. február végén(!) meghirdetett egy 2,5 milliárdos pályázatot, miszerint megtámogatnák azokat a településeket, amelyek növelnék az óvodái férőhelyek számát.
Budakeszi városvezetése lecsapott a lehetőségre, és nyert. De mivel is? Minthogy a törvény elfogadása óta valami mással foglalkoztak, nem volt semmilyen kiforrott, átbeszélt tervük, hogy hol és mit építenének ötven új óvodásnak. A dilemma gyors megoldása az lett, hogy megint a Pitypangot bővítenék.
Azt az óvodát, amelyik már most is a legnagyobb.
Mondjuk a legkisebb Tarkabarkánál fel sem merülhet a hozzáépítés, mert mint az a mellékelt táblázatból látszik, itt jut a legkisebb udvar a gyerekeknek. Merthogy ez lenne a lényeg: az ovisoknak nemcsak az épületben kell elférniük, hanem az óvodakertben is.
A Pitypangban egy árnyalattal több a helyük, ha azonban itt valósul meg a két csoportszobás bővítés,
a sportóvodában nagyobb lesz a zsúfoltság,
mint a szűkös Tarkabarkában.
Sőt, akkor vége lesz a benti, közös óvodai rendezvényeknek is, mivel a tornatermükben már jelenleg is csak vigyázz állásban tudják fogadni a Mikulást.
Ráadásul a pályázott bővítéssel együtt a Pitypang egész épületének fűtésrendszerét is ki kell cserélni, mert azt eredetileg egy feleekkora óvodára tervezték. A múltkori hozzáépítés után például csak úgy lehet elég meleg az északi szárnyban, ha a déli szobákban szaunában izzadnak az óvónők, a dadusok és a gyerekek.
Visszatérve a telkekre: ebben a három óvoda közül a Szivárvány áll a legjobban, és egy kétcsoportos bővítés után is picivel jobban állna, mint a másik kettő. Ebben ki is merül az összes előnye, mert a fáradhatatlanul karban tartott épületeknek alapvető műszaki problémái vannak.
A Szivárvány épületei nem óvodának készültek, és a saját idejükben sem korszerű technológiával: alulról vizesednek és porladnak, a nyílászárók rohadnak, a tetőszerkezet gyenge egy rendes cserépfedéshez. Ne szépítsük, ezek dózerérett építmények.
Erről azonban nem beszélnek, sőt, már jó ideje úgy fest,
mintha az önkormányzat teljesen megfeledkezett volna a Szivárvány Óvodáról.
Ezt tetézi, hogy az intézménynek évek óta nincs stabil vezetése, aspiránsok jönnek-mennek, és így nincs igazán, aki markánsan tudná képviselni az ottani gyerekek és dolgozók érdekeit.
Márpedig a Szivárványra szükség van, hiszen a következő húsz-negyven évben még 50%-kal növelni is kell az óvodai férőhelyek számát, nemhogy bezárni egy óvodát. Szóval ki kell találni valami megoldást a lerobbant épületek kiváltására.
Na, ezt mulasztotta el a városvezetés az elmúlt három évben. Annyit láttak, hogy településnek nincs anyagi lehetősége a Szivárvány helyett egy új óvoda építésére. És pont, ennyi tellett tőlük.
Pedig ha nem megy egyben, attól még mehet részletekben.
Nem kell más, mint egy moduláris terv.
Először két csoportszobát felépítenek, majd lebontják az egyik épületet, és így tovább. Aszerint ütemezve, hogy mikor sikerül rá pénzt kapni – vagy ad abszurdum megtakarítani.
A városházán azonban szokás szerint mindenfajta koncepció és terv nélkül várták a mannát, amely időről időre pályázati támogatások képében hullik alá az égből. És lőn: az utolsó utáni pillanatban meghirdették az óvodai kapacitás-bővítő pályázatot.
Ha meglett volna a Szivárvány kiváltásának terve, akkor nem lett volna kérdés, hogy melyik óvodával pályáznak. De nem volt, és a képviselők annyit láthattak, hogy a lerobbant épületeket nem érdemes bővíteni, tehát a Pitypanggal pályáztak.
Oké, tudjuk, három év alatt tényleg alig volt idejük átgondolni, utána meg egy szűk hónap (vagy hetek, napok) alatt kellett dönteniük.
Most viszont már le lehetne állni a kapkodással.
Az elnyert pályázatban ugyanis két lényeges dátum van: 2015. szeptember 30-ig kell meglennie az építési engedélynek, és 2016. december 31-ig kell kifizetni az építkezést.
A minisztériumnak valószínűleg tökmindegy, hogy Budakeszin belül hol valósul meg a kapacitás-bővítés, csak kezdeményezni kellene a helyszínváltozást. Közben meg lehetne terveztetni a Szivárvány Óvoda telkére egy több ütemben kivitelezhető épületcsoportot.
Persze kell hozzá egy kis önvizsgálat és rugalmasság az önkormányzat részéről, hogy a városvezetők felülírják az időzavarban hozott múltkori döntésüket, és ne a Pitypanghoz építsenek egy újabb szárnyat. Egy gyors korrekcióval el lehetne indítani a Szivárvány megújulását: először a tervezéssel, majd az első építési ütem kivitelezésével, most még bontás nélkül.
Erre most van az utolsó lehetőség.
Ehelyett a városházán most éppen arra készülnek, hogy a Pitypang bővítésének tervezésére és kivitelezésére egyben kérjenek ajánlatokat.
Mit is jelent ez? Képzeld el, hogy van egy telked, amire családi házat szeretnél építeni. De nem egy építészhez fordulnál, hanem elkezdenéd versenyeztetni az építési vállalkozókat, hogy ki milyen házat építene neked és mennyiért. Hogyan hasonlítod össze az ajánlatokat? Hiszen mindegyik más házra fog szólni.
Pont ez lesz a helyzet az önkormányzatnál is: mindegyik ajánlatnak más műszaki tartalma lesz. De mire ez kiderül, addigra már nem marad idejük a külön terveztetésre, mert elvesztegették az időt egy rossz helyszínre kiírt rossz beszerzéssel.
Hát igen, így tudja magát egy városvezetés előrelátás nélkül, minden egyes döntésével még rosszabb döntési helyzetbe hozni. Ahelyett, hogy belátnák és
korrigálnák egy korábbi, kényszerű tévedésüket.
Ha az önkormányzatnál így tennének, akkor nem a Pitypangból csinálnának egy zsúfolt mamutintézményt, hanem végre elindítanák a Szivárvány renoválását. A bővítéssel nem egy újabb, kezelhetetlen problémát gyártanának, hanem belekezdenének egy hosszú távú megoldásba.
Ha azonban mégis kitartanak az eredeti döntésük mellett, akkor igazán megmagyarázhatnák, hogy a kézenfekvő érvek ellenére miért bővítik mindig ugyanazt az óvodát, és miért hagynak sorsára egy másikat.
