Egykor szántó volt, később bánya, épült itt majdnem lakópark, ma védett terület. Csoda a budaörsi határban. 

Először tizen-egynéhány éve, egy helyi népszavazás alkalmával hallottam róla annyit, hogy valahol messze, Budakeszi külterületén lakóparkot készülnek építeni. A terv elbukott, és csak majd tíz évvel később keveredtem oda, amikor az új szennyvíztisztító helyét mentem megnézni.

Akkor a Budaörsi úton autózva jutottam el a bekötőútig, ahol leparkoltam, és onnan kezdtem begyalogolni. Másfél kilométer után elértem a Bodzás-árkot, amelynek a túloldalán, a hídtól balra épül majd az új szennyvíztelep.

Emlékszem, meg is hökkentem, hogy az erdő lábához tervezték, mert a helyszínrajzok nem ábrázolják a természetet. Fotóztam, mértem, és dolgom végeztével indultam is vissza. De nem szeretek azon az úton menni, amelyiken jöttem, így hát maradtam a túlparton, és az úttól jobbra nyíló dagonyás ösvény felé vettem az irányt. Hátha arra is visszajutok.

A sáros bukkanón átkelve olyan érzésem lett, mintha egy mesevilág kapuján léptem volna be. Másfajta bokrok és cserjék között haladtam az elvileg pár méterre lévő vízfolyás felé, de minden lassabban történt. Amikor elértem, felnéztem, és elakadt a lélegzetem.

Az Álomvölgy – villant be elsőként. Azóta sem tudom, hogy tényleg így hívják-e, a térképeken csak a környező magaslatok neve szerepel. A patak a völgy szélén, egy erdősáv mellett fut, majd egy hármas orom között Budaörs felé kanyarog tovább. Fontos, hogy nem szabad a víz útját követni, mert a legnagyobb Kecske-hegy megkerülése után egy lőtérre érkeznénk. Én is maradtam a kitaposott ösvényen, amely a Steinriegel (kőtorlasz) mellett vezet el. A szikla másik oldalán az újabb elnevezés, a „sárga murva bánya” nyomait láttam, és utána hamar visszajutottam a kocsihoz. Az egész nem volt több mint másfél óra, de már tudtam, hogy nem utoljára jártam ott.

Manapság bringával járok ki, mert a városhatárt jelző táblától a reptérig földúton tekerhetek, csak a maradék szűk egy kilométert vagyok kénytelen az autók között megtenni. Aki követne, erre menjen. Ha valakinek szimpatikusabb, a Budaörsi út felől is bejárhatja a völgyet, akkor a végén a tervezett telep helyéig jut. Mostanában még utoljára megnézheti azt a rétet, nemsokára azonban indul az építkezés. A patak másik oldalán pedig visszajuthat Budakeszire ezen az útvonalon.

A völgy bármilyen kondícióban végigjárható, autós megközelítés esetén ez egy három kilométeres körséta minimális szintkülönbséggel. Viszont mindenkinek, aki az Álomvölgyben jár felhívom a figyelmét, hogy természetvédelmi és magánterületen jár, tehát ennek megfelelően vigyázzon mindenre, amit ott talál.

Nosza rajta, induljatok!