Indul a nap. Kilépsz a házból, beszállsz a kocsiba, gázt adsz. Nem tudsz kihajtani a Fő utcára. Honnan jön ez a rengeteg autó? Nem mind onnan, ahonnan várnád.
Fórum lesz. Itt és most megtudhatod, miről lesz szó. Látszólag arról, hogy milyen széles legyen egy utca, milyen kicsi lehet egy telek vagy milyen nagy egy ház. Valójában arról, hogyan fog kinézni Makkosmária.
Naponta több mint kétezren töltik meg Budakeszi bölcsődéjét, óvodáit és iskoláit – csurig. Ahogy egyre többen lesznek, úgy kellenek majd újabb csoportszobák, tantermek, tornacsarnokok és tágas udvarok. Meg egy tanuszoda. Hová férnek? Közel lesznek vagy a város túlvégén?
Budakeszin lakunk, Nagyszénászugba kimegyünk. Távolodva a várostól közelebb kerülünk a természethez. A kiskertekben ismerősök, barátok és rokonok élnek. Csak egy kicsit másképp.
Megkerülhetjük anélkül, hogy észrevennénk. Belegyalogolhatunk, és nem leszünk vizesek. Pedig Budakeszinek van egy tava. Ott van, ahol 70 éve is volt, csak elloptuk tőle a vizet.
A városban egyre több a biciklitároló, és ez jó. Sok helyen mégsem tudjuk használni, mert arra nem jó. Pedig jót akart, aki lerakta, és jót akart, aki tervezte. Csak a célközönséget felejtették el megkérdezni. Dizájn Center in Budakeszi.
Amíg Budaörs és a Zsámbéki-medence falvai az elmúlt évtizedekben egyre jobban megteltek, addig Budakeszi ellenállt a növekedési nyomásnak. A kiköltözési hullám átcsapott rajtunk, de ezzel még nem úsztuk meg: cunami helyett lassú áradás várható. A fejünk búbjáig.