Célegyenesbe ért a kampány. Ha valaki még mindig nem tudná, hogy egyáltalán kire voksolhatna, adunk egy kis segítséget. És egy kis ízelítőt, hogy mitől olyan izgalmas a politika ebben a bő másfél hónapban, amelynek a végéhez közelítünk. 

Jó mulatság egy választási kampány, ha az ember nincsen benne. A helyi voksolás meg különösen, mert itt testközelből láthatjuk számos politikus színeváltozását, mint sok más faj párzási időszakában. Ilyenkor másfél hónapon át ők akarnak valamit tőlünk, hogy aztán 58 és fél hónapon át mi akarjunk valamit tőlük.

Ennyi választással a hátam mögött azt is megalapozottan kijelenthetem, hogy a politikában is változnak az udvarlási szokások. Minthogy a pártok ma már elsődlegesen az ismert és számon tartott híveiket szeretnék elvinni szavazni, a kampány lényegi része listákkal a kézben, házról-házra kopogtatva zajlik.

A módszer egyik, nem elhanyagolható előnye, hogy a kapukban és előszobákban állva vagy a konyhákban ülve

a személyesség örvén bármit lehet ígérni vagy sugalmazni
a nyilvános számonkérés bárminemű veszélye nélkül.

A választásra jogosultak többségét azonban egyik párt sem sorolja a hívei közé, számukra az utcai plakátok jelenthetik első fogódzót, hogy kikre is szavazhatnak. Ha pedig személyesen is fel szeretnék venni a kapcsolatot a jelöltekkel, akkor azt a köztéri találkozókon vagy az alábbi Facebook profilokon tehetik meg.

(Választókerületek szerint, illetve a jelölő szervezetek régimódi baloldal-jobboldal felosztásában – valójában azonban a kompenzációs listák kisorolt sorrendjében. A mobilos olvasók itt fordítsák fekvő nézetbe a készüléket, mert csak így látszik az összes oszlop.)

Az utóbbi, a jelölteket sorba állító listákról a vesztesekre adott szavazatok alapján további 3 képviselői helyet osztanak ki. Budakeszin most az a helyzet állt elő, hogy minden jelölt mögött áll egy jelölő szervezet, így elvileg

nincs elveszett szavazat, minden leadott voks bejuttat egy jelöltet közvetlenül vagy a kompenzációs listán keresztül.

Különös jelentősége van tehát annak, hogy ki milyen színekben indul, és a pártja-egyesülete mit képvisel helyi szinten. Erről szólnak a választási programok, amelyek a következő ötéves terveket hivatottak bemutatni. Mindegyik szervezet előrukkolt ilyennel, bár ezek konkrét cselekvési terv híján nem nevezhetőek igazi programnak, inkább jól felépített ígérethalmaznak.

A halmaz méretét tekintve kétségtelenül a FIDESZ-KDNP jár az élen: láthatólag mindent felvettek a projektlistájukra, aminek a megvalósulására Budakeszin a következő 20 évben sor kerülhet – annak valós ütemezése és beárazása nélkül. Hatalmon lévő erőként a stratégiájuk a kormányzati háttér előnyeire (elsősorban az állami beruházásokra, elnyert pályázatokra), illetve az utóbbi 9 évben elért egyéb eredményekre és a folytonosságra épül. Nem túl elegánsan

a kormánypártok eredménykampányát tolja az önkormányzat hivatalos kommunikációja is, csak pártlogók nélkül.

A szeptemberi Hírmondó teljes számát a 2014-2019-es ciklus eredményei töltik meg, és a köztereken, közintézményeken is hasonló tartalmú „hirdetéseket” függesztettek ki. Természetesen mindezt közpénzből, hogy egyértelművé tegyék: a közösségi erőforrások elosztása ebben a rendszerben így működik.

Ellenpólusként lép fel az egyesült ellenzék (a szavazólapon Budakörnyék Fejlődéséért Egyesület), amely a kormányzati háttér hátrányaival (öncélú beruházásokkal, gyanús túlárazásokkal), a fővárosi és kerületi kapcsolatokkal, a hibák és mulasztások korrigálásával, illetve az elhanyagolt témák és területek fókuszba helyezésével kampányol.

A két nagy tömb mellett pártfüggetlenként tünteti fel magát a Budakesziért Függetlenek Egyesülete, amely a helyi értékek hangsúlyos képviseletét és jóformán az összes helyi probléma megoldását tűzi a zászlajára. Az egyesület vezetője a pártkerülők voksaira apellál, azaz saját, a nagy szavazói tömbökkel összemérhető tábor hiányában csipegetni szeretne az asztalról lehulló morzsákból.

Itt érkezünk el a pártkampányok másodlagos céljához, a semlegesítéshez, azaz hogy

a fő ellenfél potenciális szavazóit minél kevésbé lehessen megszervezni, közülük minél kevesebben menjenek el voksolni, illetve minél többen válasszanak egy harmadik erőt.

Ezek a taktikai irányok jól kivehetőek a mostani kampányban is. A vetélytársak sorait például a választókerületek átszabásával lehet szétzilálni, ezzel értelemszerűen csak a hatalmon lévők tudnak élni. Erre Budakeszin elég szűk a mozgástér, hiszen csak azt az egyetlen körzetet érdemes szétbombázni, amelyet a kormánypártok rendszeresen nem tudtak bevenni.

Nos, meg is tették: a 8. választókerület kb. 30-30%-át csatolták hozzá, illetve el belőle, míg az összes többi körzetben átlagosan 10-10% körül változtattak.

Az egész átalakítást egyébként a makkosi-nagyszénászugi szavazókörök drasztikus népességnövekedése indokolta. Ilyenkor logikusan a szomszédos körzeteket „húzzák át”, és eszerint tolódnak arrébb a messzebb lévő körzetek is. A helyi unortodox megoldás viszont

a teljes többletet egyetlen választókerületre zúdította,
és annak a túlsó oldaláról pedig lecsipegették
a tetszetősebb utcákat,

ahol nemrég volt aszfaltozás vagy egyéb friss, önkormányzati beruházás.

Az idei, helyi gerrymandering nem kímélte az egyéb kívánatos vagy problémás utcákat sem: ez utóbbiakat úgy dobálták egyik körzetből a másikba, mint a forró krumplit. Így került a Kossuth köz a szomszédos választókerületbe – a közöttük lévő, nemrég felújított Kossuth utca átugrásával. Vagy így kapta meg a már említett, Makkosmáriába áttolt 8. választókerület a város másik oldalán fekvő Fenyő utcát.

A végeredmény a viszonylag kompakt elrendezésből egy nyúlványos struktúra lett:

A választókerületi machinációknál is többet hozhat a konyhára másik taktikai elem, az ellenfél szavazóinak távol tartása az urnáktól. Ez a negatív kampány terepe, amely a könnyed hiteltelenítéstől a kőkemény lejáratásig és karaktergyilkosságig terjed.

Ebből Budakeszin eddig nyilvánosan szerencsére keveset tapasztaltunk, de a hangsúly a nyilvánosságon van, hiszen ezzel az eszközzel is házról-házra járva lehet hatékonyan élni – egy másik listával a kézben, mint ami a mozgósításkor használatos.

Publikusan eddig kizárólag az alkalmatlanság vádja került elő, de az már a kampány kezdetén, és egyelőre csak a kormánypárti oldal felől. Az ellenzék részéről érezhetően

kesztyűs kézzel bánnak az olyan felelősökkel is, akikre a saját szakterületükön rásüthető lenne az alkalmatlanság bélyege.

Valószínűleg attól tartanak, hogy a masszív ellentáborban pont fordított, éppen hogy mozgósító hatással lenne a jelöltekre irányuló politikai támadás.

És végül ne feledkezzünk el a harmadik taktikai elemről, az ellenszavazatok megosztásáról sem. A két párttömb melletti helyi egyesület vezetője már régóta sikeresen lovagolja meg a „függetlenség” brandjét, és jut be listás szavazatok hátán a képviselő-testületbe. Ráadásul erőviszonyoktól függően képes egyik vagy másik irányba eladni a hasznos harmadik erő mítoszát.

A mostani választáson erre jó példa, hogy a helyi FIDESZ-KDNP a saját hívei közül kölcsönzött legalább egy jelöltet a feltehetően emberhiánnyal küzdő szervezetnek. Csak akkor került egy kis homok a gépezetbe, amikor az ominózus kölcsönjátékos elkezdte magát hirdetni, mint „konzervatív keresztény, nemzeti elkötelezettségű” jelölt. Aztán valószínűleg szóltak neki, hogy nem arról az oldalról kellene szavazókat elcsábítani, hanem a másikról...

A lényeg azonban az, hogy

a helyi egyesület vezetőjének érdeke
egybeesik az egyik (vagy mindkét) párttömb érdekével,
amikor szavazatgyűjtésre indul.

Ebben egyébként most a szavazólapon a saját kárára segíti az egyesült ellenzék, akiknek sikerült nagyon hasonló nevet választani az újonnan alakult szervezetüknek.

A voksolás egyik fő talánya, hogy ez a pártok farvizén evező taktika ilyen mértékű tömbösödés mellett is hozhat-e képviselői helyet. Ahogy a többi stratégiánál és taktikánál is az a kérdés, hogy kiket juttat be a testületbe.

Mert minden ellenkező híresztelés ellenére, amely a szavazótáborok mozgósítása érdekében országos választásnak igyekszik beállítani a helyi voksolást, itt személyekre szavazunk. Tizenegyből nyolcra biztosan, de ha megnézzük a kompenzációs listák elejét, akkor a maradék három helynél is.

Ezek az emberek fogják vezetni Budakeszit a következő öt évben, és az ügyek döntő többségében nem az országos politika, hanem a helyi preferenciáik szerint. Lehet, hogy számukra hatalomról és egzisztenciáról szól a dolog, de a választók igényei szerint meg elkötelezettségről és munkáról. Tiszteljük meg őket is, magunkat is azzal, hogy vasárnap elmegyünk szavazni.